Az óriásölő

Elsőre – és tulajdonképpen másodikra is – furcsa választás az amerikai Bryan Singer (Közönséges bűnözők, X-Men - A kívülállók) egy hasonló történet életre keltéséhez, hiszen ő újabban felnőttmesékre és szuperhősökre specializálódott. Jack, a címbéli óriásölő pedig korántsem szuperhős, egyszerű, de élénk fantáziájú parasztgyerek, akihez véletlen kerülnek az égig érő varázspaszuly magjai, és akihez véletlen toppan be a kalandvágyó hercegkisasszony, akit mintha a Merida, a bátor című rajzfilmből kértek volna kölcsön.
 
Lényeg a lényeg, a paszuly szárba szökken, áttöri az eget, és lépcsőként funkcionál a már emlegetett emberevő behemótok világába, akik régóta várják ezt az alkalmat. Jack pedig királylányt ment, óriást öl, és elnyeri a testőrség parancsnokának (a szerephez kissé nyüzüge, de mindig remek Ewan McGregor) elismerését. A filmet azonban nem az emberszereplők teszik érdekessé, hanem maguk az óriások, akik mintha A Gyűrűk Ura hegyi trolljai és orkjai vad orgiáján fogantak volna meg, és akik nagyok, vadak, gusztustalanok, de egyáltalán nem olyan tompák, mint ahogy a hasonló filmekben lenni szokott. Úgyhogy hiába mese, teljesen indokolt a 12-es korhatárkarika, mert ennél kisebb gyerekeknek ez bizony baromi ijesztő lehet.