Pain & Gain

…alapuló filmről beszélünk, amiben az áldozatok sajnos Amerikában élő magyarok voltak. 
 
Bay nevét mostanság inkább óriásrobotok kapcsán lehetett sűrűn hallani, ám a rendező kissé besokallt a fémes hangoktól, és végre szeretett volna egy olyan filmet forgatni, aminek cselekményét valóban kamerákkal rögzítik, és nem utólag rajzolják oda a CGI mágusai. Hogy ez mennyire nem megy könnyen egy olyan direktor esetében, aki bugyuta akciómesékkel szokta elkápráztatni a mozinézőket, jól látszik azon, hogy rendezőnknek szinte be kellett zsarolnia a stúdiót: ha nem készítheti el kisebb, személyesebb projektjét, akkor nem rendezi meg a Transformers 4. részét. A Pain & Gain összejött, tehát hamarosan újra támadnak az alakváltó robotok.  
 
Bay új filmje azért kis büdzsé ide vagy oda, magán viseli a rendező számos stílusjegyét. Politikailag abszolút inkorrekt, erősen hímsoviniszta, de mivel egy hihetetlenül erőszakos, fordulatokban tobzódó, abszurd sztorit mesél el, mindez még illik is a cselekményhez. A főszereplő színészek bátran csinálnak hülyét magukból, a néző pedig csak fogja a fejét azon, hogy milyen nyers és brutális csemegét csapnak oda elé a mozivászonra. A Pain & Gainen lehet röhögni, lehet tőle undorodni, sőt akár izgulni is rajta, de a legfigyelemreméltóbb mégis az benne, hogy olyan mély és megrázó emberi sötétséget ábrázol, amilyennel csak a hazai politikai hírekben szoktunk találkozni.