Idegen a tónál

...ugyanis melegek találkozóhelye, akik itt ismerkednek egymással, majd miután a szimpátia kölcsönös, a vízpartot övező csalitosban rögtön nyélbe is ütik a dolgokat. Egy nap hősünk megismerkedik egy fura figurával, Henrival, aki nem ismerkedni jár a tóra, csak felöltözve nézelődik, de nem kukkolási célzattal, hiszen úgy tűnik, még csak nem is meleg. Henri és Franck barátok lesznek, ám Franck ennél többet nem akarna új ismerősétől, hiszen ő a gyönyörű Michelért van oda. A férfi egyszerűen megbabonázta, de sajnos nem lehet az övé, mivel foglalt, és a szerelme meglehetősen féltékeny. Michel féltékeny szeretőjét azonban hamarosan holtan találják… 
 
Bár a sztorielemek arra utalnak, Alain Guiraudie filmje valójában nem thriller, hiszen épp a műfaj lényege hiányzik belőle: a feszültség. Az ezenkívül a kidolgozott karaktereket és átgondolt cselekményt is nélkülöző Idegen a tónál körülbelül annyira „borzongásfilm”, mint mondjuk a Nagyítás, de barokkos túlzás lenne más tekintetben is Antonioni remekművével összevetni, hiszen gondolatilag sehol sincs ahhoz képest. Guiraudie munkája ezenkívül azokhoz a szenvtelen férfiragadozókat megjelenítő alkotásokhoz akar hasonlítani, mint A tehetséges Mr. Ripley és eredetije, a Ragyogó napfény, de sajnos nem több blöffnél, és még annak is érdektelen.