„102 országban és hét kontinensen jártam…” - Dr. Kubassek János

Bár kultúrtörténeti szempontból fontos, rendkívüli személyek voltak, egykori nagy világutazóinkról, felfedezőinkről – az „angol beteg” Almásy Lászlóról, a Kelet-Afrikát kutató Teleki Sámuelről vagy a kalandos történetű női utazóinkról – alig-alig tudunk valamit.
Dr. Kubassek János geográfus, tudománytörténész, múzeumigazgató, számos könyv és tanulmány szerzője több évtizede kutatja ezeknek a „vándoroknak” az életútját, amibe most bárki bepillantást nyerhet az Eötvös 10-ben, februártól májusig, havonta egy alkalommal megrendezett Magyar világutazók nyomában című előadás-sorozaton. Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban beszélgettünk Kubassek Jánossal, aki természetesen maga is megszállott utazó.
 
Miért pont Érden található a Földrajzi Múzeum? 
 
Ennek az egyik oka, hogy a múzeum alapítója, Dr. Balázs Dénes Érden élt. A másik ok, hogy amikor Érd városi rangot kapott 1979-ben, nem volt itt egyetlen múzeum sem. A város nagyon pozitívan állt, és a mai napig nagyon támogatóan áll a múzeumhoz.
 
Amikor 1983-ban a múzeum igazgatója lett, földrajz-történelem szakos tanár volt. 
 
Igen, Pestlőrincen gimnáziumi tanárként dolgoztam, de voltak tudományos, kutatói ambícióim is, amelyeket az iskola egyébként támogatott, és nagyon hálásan gondolok vissza egykori igazgatónőmre, Salyámossy Miklósné Klári nénire, akinek nagyon sokat köszönhetek. Balázs Dénes tudta, hogy tudománytörténeti kérdésekkel is foglalkozom, ezért felkeresett, hogy megkérdezze, lenne-e kedvem elvállalni az intézmény irányítását. Ez hatalmas kihívás és egyben hatalmas lehetőség is volt számomra, amelyet örömmel elvállaltam. Hozzáteszem, mindezt a semmiből kellett megteremteni, mert amikor beléptem ebbe az épületbe, csak üres falak voltak. Nem volt archívum, könyvtár vagy kiállítási anyag, de voltak szép elképzelések, nagy ambíciók és nagyszerű emberek.
 
Mikor kezdett el érdeklődni a nagy magyar felfedezők iránt? 
 
A felfedezők iránti érdeklődésem nagyon korán megjelent, már hetedikes-nyolcadikos koromban olvastam ilyen témájú könyveket: Almásy László, Cholnoky Jenő, Baktay Ervin, Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond könyveit, a nagy barlangkutató, Jakucs László, illetve Balázs Dénes és Kessler Hubert könyveit.
 
Az életrajzában az áll, hogy 87 országban járt… 
 
Az egy régebbi adat, valójában már 102 országban és hét kontinensen jártam, mert közben eljutottam az Antarktiszra is.
 
Melyik volt az első külföldi útja? 
 
Az első utamra a szüleim vittek el 1965-ben, nyolcéves koromban a Magas-Tátrába, és már ez az út, amikor először láttam a Kárpátok hegyvilágát, nagyon mély benyomást tett rám. Azután Lengyelországot jártam be 16 évesen autóstoppal, ami egy csodálatos út volt, és a mai napig vannak barátságok ebből az időből. Eljutottam a tengermellékre, Gdańskba, és akkor szembesültem azzal is, hogy a történelem mennyivel bonyolultabb annál, mint ami a tankönyvekben szerepel. Ott hallottam először arról, hogy mi történt Katynban, egy fiatal lengyel egyetemista mesélte el nekem. A második hasonló utam Erdélybe vezetett, a Székelyföldre, a Keleti-Kárpátokba. A gimnázium elvégzése után mentem el erre a fantasztikus útra, amely szintén egy életre szóló élményt adott. Nagyon megszerettem Erdélyt, és nem múlik el év úgy, hogy ne látogatnék el oda. Nagyon megszerettem az ottani embereket, az ottani viszonyokat, és Kőrösi Csomát kutatva, természetesen számtalan szálon kapcsolódott a munkámhoz is. Az első Európán kívüli utam során Örményországba jutottam el egyetemistaként, Nyugat-Európába pedig 1977-ben. A nyugat-európai világ teljesen eltért az akkori magyar viszonyoktól, de engem nem az ott látott jólét, a gépkocsik, az árubőség ejtett ámulatba, hanem az, amikor megláttam egy fiatal kolléga útlevelét a szingapúri, amerikai, afrikai pecsétekkel, vízumokkal. Az valóban mellbe vágott, hogy ez megadatik-e nekem valaha. 1980-ban jutottam el Dél-Ázsiába, tíz hónapot töltöttem Dél- és Délkelet-Ázsiában, akkor mentem fel a Himalája hegyei közé, és kerestem fel Kőrösi Csoma kolostorait.
 
Az Eötvös 10-ben tartott első előadásának a címe: A Himalája magyar remetéje – Kőrösi Csoma Sándor útja Erdélytől Indiáig, és az ember már azon is elgondolkozik, hogy jutott fel valaki 200 évvel ezelőtt a Himalájába. 
 
Nagyon keservesen, hatalmas áldozat- és kockázatvállalás árán. Rettentő nagy erőfeszítések kellettek hozzá. 
 
Hogyan állította össze az Eötvös10-ben hallható előadás-sorozat programját? 
 
Részben a saját kutatási területeim, részben pedig az eddigi igények és érdeklődés szerint állítottam össze. Az első előadás témája Kőrösi Csoma lesz, mert ő a legismertebb magyar utazónk. A második Almásy Lászlóról, Az angol beteg főhőséről szól, aki a filmnek köszönhetően nemzetközi szinten is az egyik legismertebb magyar utazóvá vált. Almásy életét kutatva eljutottam többek között Zarzurába és Vádi Szúrába is, az ezekkel kapcsolatos élményeimet is szeretném majd megosztani a közönséggel.
 
Még az utóbbi években is kerültek elő dokumentumok, levelek Almásytól. Ön hogyan kutatta az ő életútját? 
 
Nagyon sok mindent archívumokból kutattam, illetve még találkoztam olyan emberekkel, akik a kortársai voltak és ismerték őt a ’40-es, ’50-es évekből. 1993-ban mentem el Egyiptomba és jártam végig az ő hajdani kutatási területét. A Szahara bűvöletében címmel életrajzi monográfiát is írtam róla. 
 
A harmadik előadás címe Teleki Sámuel nyomdokain Kelet-Afrikában. 
 
A Magyar Tudományos Afrika Expedíció tagjaként jutottam ki Kelet-Afrikába 1987-ben, ennek a féléves expedíciónak az élményeiből fogok felvillantani képeket. Ebben a témában is írtam könyvet Zanzibártól a Stefánia-tóig címmel.
 
A negyedik előadás női utazókról szól, akikről méltánytalanul keveset tudunk. 
 
Számos magyar hölgy is csodálatos eredményeket ért el, volt köztük festőművész, misszionárius, kutató-biológus, geológus, hegymászó, és biztos, hogy ezeknek a hölgyeknek a bátorsága, az áldozatkészsége, a kockázatvállalása és az eredmények, amelyeket elértek, meghatározó része a művelődéstörténetnek, így feltétlenül kell szólnunk róluk is.
 
Melyik helyhez kötődnek a legérdekesebb emlékei? 
 
A legérdekesebb élmények a Himalájához kötnek, a Kőrösi Csoma kutatásokhoz és az ott töltött hetekhez, hónapokhoz. Sokszor visszamentem a Himalájába, ez a hegyvilág fog meg legjobban. Nagyon megragadott Délkelet-Ázsia, ott is elsősorban Thaiföld. Én írtam az első magyar nyelvű Thaiföld könyvet, amely már a harmadik kiadásban jelent meg. Pedig annak idején, amikor előálltam az ötlettel, hogy Thaiföldről akarok könyvet írni, kinevettek, mondván, hogy kit fog az érdekelni, hiszen oda nem megy senki. Ezt az országot bejárni, megismerni, és ezt továbbadni, nagyon nagy élmény volt számomra.
 
Mostanában utazik valahova? 
 
Nem beszélek a jövőről soha, mindig csak arról, ami már megtörtént. Természetesen vannak tervek, mindig 2-3 évre előre tudom, hogy mit fogok csinálni, de csak akkor szeretek beszélni a dolgokról, amikor már megvalósultak. Az elmúlt években Szumátrán jártam, ottani magyar emlékeket kutattam, és eljutottam Dél-Amerikába, Brazíliába, valamint – amerikai barátaim segítségével – az Antarktiszra is.
 
 
„ElőadáSOKK” – Magyar világutazók nyomában 
 
Dr. Kubassek János geográfus, tudománytörténész, múzeumigazgató vetítéssel illusztrált előadás-sorozata 
 
2015. február 24., kedd 18.30  
A Himalája magyar remetéje – Kőrösi Csoma Sándor útján Erdélytől Indiáig 
 
2015. március 17., kedd 18.30  
Almásy László, az „angol beteg” útján – Borostyánkőtől a Szaharáig 
 
2015. április 15., szerda 18.30  
Teleki Sámuel nyomdokain Kelet-Afrikában – Zanzibártól a Stefánia-tóig 
 
2015. május 12., kedd 18.30  
Magyar női utazók öt világrészen 
M. A.
2015.02.16
|
(25 kép)


Játék
Négy évet kellett várniuk a rajongóknak az Ivan & The Parazol legújabb lemezére.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.