Star Wars: Az ébredő erő

December óta a Star Wars egyszerűen mindenütt jelen van. Már egy élelmiszerboltba sem lehet betérni anélkül, hogy ne botlanánk bele egy SW-s tartós tejbe, csemegekukoricába vagy flakonos üdítőbe, ráadásul pár naponta jönnek a hírek arról, hogy a film éppen milyen jegyeladási rekordot döntött meg az elővételek során. Mindezt anélkül, hogy az előzeteseket nem számítva bárki is akár egyetlen percet is látott volna a kész filmből.
 
Az ébredő Erő már több mint film: ez bizony egy esemény, amin ilyen vagy olyan formában, de mindenki részt akar venni. J.J. Abrams olyannyira eltitkolt előlünk minden lényegi információt – persze a rajongói találgatásokat leszámítva, de azokra nem adunk –, hogy az egyetlen dolog, amit biztosan kijelenthetünk a hetedik epizód sztorijáról, hogy nagyrészt egy stafétabot-átadásnak lehetünk majd szemtanúi, ahol a régi szereplők feladata az lesz, mint a klasszikus trilógiában Obi-Wan Kenobi vagy éppen Yoda szerepe volt.
 
A tét főképp az, hogy az újak – az erősen Keira Knightley-hasonmás Daisy Ridley, az Idegen arcokból ismert John Boyega és korunk egyik legjobb karakterszínésze, Oscar Isaac – is érdekelnek-e majd bennünket annyira, mint a régi, ismerős arcok, mert ha nem, az hosszú távon nem jelent túl jót a franchisera nézve. Az mindenesetre már a nyilatkozatokból és az előzetesekből látszik, hogy Abrams nagyobb tisztelettel nyúlt a Star Wars világához, mint tette azt George Lucas az előzménytrilógia idején, és igazán rajongóbarát módon közelített a feladathoz. Lassan pedig tanuljunk meg együtt élni a gondolattal: mostantól minden évben új Star Wars-filmet vetítenek a mozik.