Kedvenc helyek

Bring Me The Horizon: amo

Megjelenés dátuma: 2019. január 25.
est.hu:
7/10
|
olvasói
9/10 (3)
[ alternative / pop / rock ] Vannak olyan együttesek, akik kockázatmentesen, kiszolgálva a közönséget albumról albumra ugyanazt az élményt nyújtják, félve a megújulástól és a negatív kritikától. A Bring Me The Horizon nem ez az együttes.
Nem először fordul elő egy zenekar életében, hogy félig-meddig maguk mögött hagyva az identitásukat új vizek felé eveznek és új területeken próbálgatják a szárnyaikat. A több mint tíz éve aktív, eredetileg metalcore, nu metal és post hardcore stílusban mozgó brit együttes idén meglépte, amit sokan nem mernek, és saját stílusuktól elrugaszkodva, amo címmel megjelentették új lemezüket, amit a nagyközönség vegyes érzelmekkel fogadott. 
 
Az amo egyáltalán nem az a lemez, amire vártunk, de talán az a lemez, amire igazán szükségünk volt. Az utolsó, 2015-ben megjelent That’s the Spirit album óta Oliver Sykes és csapata a fekete ruhákat, a sötét sminket, a fémszegecseket, de még a hajukat is lecserélték, helyettük pedig szolid, már-már hipszter külsőt felöltve léptek újra a reflektorfénybe. Itt már sejthették a rajongók, hogy nem egy kis változásról lesz szó, ugyanis látszott, hogy az öttagú zenekar már a beharangozó videoklipek (MANTRA, medicine) alapján is egy teljesen más műfajjal kezdett kísérletezni. 
 

 
A január 25-én megjelent amo a zenekar bevallása szerint is inkább pop, rock és alternatív rock irányba mozdul el, vagyis tulajdonképpen ez egy olyan lemez, amiről egyáltalán nem gondolnánk, hogy – igaz, többszöri meghallgatás után, de – megszerethető. Érezhető a négyéves szünet, a dalok és a hangszerelés egy kiforrott és összerakott munkát mutat be, az pedig külön megkönnyebbülés, hogy az erős váltás és az album címe ellenére a mondanivaló még mindig hordozza a BMTH nyers, erős, egyénhez szóló hatását. Olivernek jól áll ez a visszafogottabb tónus, a többiek pedig úgy látszik, hogy jól érzik magukat akkor is, ha nem sír annyira a gitár, mint amennyire megszoktuk.  
 
Talán első vagy második hallásra furcsa lesz azoknak ezt az újabb, érzelmesebb, lágyabb BMTH-t hallani, akik velük, rajtuk nőttek fel, vagy akik legutoljára 2016-ban a Sziget nagyszínpadán, verőfényes napsütésben látták Olivert ordítani. Azonban az amo megmutatja, hogy a zenészek is emberek, változni akarnak, és ha megtehetik, akkor miért ne tennék? A Bring Me the Horizon úgy döntött, hogy bevállalják, a többit pedig ránk, hallgatókra bízzák.  
 
Kiadó: RCA 
 
Farkas Fanny
2019.02.01
|


Játék
One-woman show egy utolsó felvonásban William Luce művéből a GK Társulat és a Manna produkciójában.
Ma ingyenes a belépés a múzeumokba! A szentendrei Skanzenban ?56 falun című kiállítást nézhetitek meg! @szentendreiskanzen #56falun #oktober23 #nemzetiunnep
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.