„Nyitottak vagyunk egymás ötleteire” - Juuso Laatio és Jukka Vidgren

A Pesti Est exkluzív interjúja
A tavalyi miskolci CineFest közönségdíjas filmje egy finn vígjáték lett, amiben a kisvárosi baráti társaságból alakult metálegyüttes elindul meghódítani a norvég zenei fesztivált, az út során pedig őrült kalandok sokaságát élik át.

A Heavy túra az első nagyjátékfilmjük

 

A főiskolán találkoztak, és már a diplomafilmjüket is együtt készítették el.

 

Már írják a következő közös filmjüket.

A Juuso Laatio és Jukka Vidgren által írt és rendezett Heavy Túra rögtön egy nívós amerikai filmfesztiválon, a South by Southwesten debütált, azóta pedig bejárta egész Európát – és most a magyar mozikba is elért. A két rendező Budapesten járt, itt beszélgettünk. 
 
A Heavy túra egy szubkultúráról szól, de nem csak nekik szól. Hogyan találtátok meg az egyensúlyt, hogy egyszerre szólítsátok meg a metálfanokat és az átlagnézőket?  
 
Laatio: Az a helyzet, hogy a metálrajongók is csak emberek. Nem próbáljuk őket másnak mutatni, mint amik. 
 
Vidgren: Ahogy mondod. Juuso nagy metálrajongó, én nem annyira, de csinálni akartunk egy feel-good filmet, és nagyjából járatosak voltunk a metál világában, szóval gondoltuk, vicces lenne erre húzni fel a történetet.  
 
Akkor nem tudatosan mentetek szembe a metálrajongókat agresszív huligánoknak beállító sztereotípiával azzal, hogy egy végtelenül szelíd metálrajongót tettetek meg főszereplőnek? 
 
Vidgren: Azok a metálfanok, akiket ismerünk, ténylegesen olyanok, mint a film szereplői. Nem arról van szó, hogy valami olyat akartunk csinálni, ami teljesen eltér a sztereotípiától, hiszen ezek a srácok többségükben nagyon rendes és kedves emberek, ezért úgy gondolom, hogy az ábrázolásmódunk mondhatni… 
 
Laatio: Hiteles. Ők tényleg ilyen ártalmatlan, kedves, kissé különc emberek. Erre tudok egy vicces példát: Finnországban rengeteg zenei fesztiválunk van, és készülnek rendőrségi statisztikák arról, hogy egyes fesztiválokon hányszor kellett közbeavatkoznia a hatóságoknak. A Tuska, azaz Fájdalom elnevezésű metálfesztiválunkon például nulla rendőrségi beavatkozás vagy baleset szokott történni. Nincsenek verekedések. A legerőszakosabb zenei fesztivál a Tango fesztivál.  
 
A filmetek nagyon pozitív kritikákat kapott, nálunk el is nyerte a legnagyobb filmes fesztivál közönségdíját. A forgatás idején sejtettétek, hogy nemzetközi szinten is ennyire bejön majd az embereknek a mozitok? 
 
Vidgren: Nem, ez teljesen hihetetlen dolog. Sosem gondoltam volna, hogy interjúkat fogok adni Magyarországon a filmünkről, amit ténylegesen bemutatnak az itteni mozikban. Ilyenről csak álmodozik az ember, és lehetetlennek tűnt, hogy ez valaha is több lehet egyszerű álomnál. Van egy mondás az európai filmekre vonatkozóan, hogy „a vígjáték nem utazik”, vagyis nem jut el más országokba, szóval nem is számítottunk erre. A South by Southwest volt az első fesztivál, ahova bejutottunk, ami elég nagy fesztivál, ezért úgy gondoltuk, hogy biztos van ott [a döntőbizottságban – a szerk.] egy metálrajongó, és csak szerencsénk volt. De aztán egyre több fesztiválra jutottunk el, és úgy tűnik, hogy az emberek szeretik. Azt hiszem, eddig négy közönségdíjat nyertünk. 
 
Ez az első nagyjátékfilmetek. Mi volt a legnagyobb kihívás a forgatás során? 
 
Laatio: Azt hiszem, hogy a szoros menetrend és az állandó rohanás. Kicsit úgy éreztük, hogy soha nincs idő mindent olyan jól megcsinálni, ahogy szeretnénk, mert állandóan már a következő dologra kell gondolni. Például ott voltak azok a jelenetek, amikben a banda próbál. A film forgatása előtt két évvel felvettünk két demójelenetet, amivel egy egész nap ment el, és így se csináltunk meg mindent, amit akartunk. Amikor pedig a rendes filmet forgattuk, már csak két óránk volt ugyanezekre a jelenetekre, úgyhogy persze megint nem tudtunk mindent felvenni, amit akartunk. Azt hiszem, ez volt a legstresszesebb dolog. Illetve volt némi nehézségünk az időjárással, amikor Norvégiában forgattunk, és nem voltunk rá felkészülve, úgyhogy rögtönöznünk kellett.
 
Vidgren: Norvégiában gyönyörű volt a táj, de a forgatás napján annyira esős és felhős volt az idő, hogy nem lehetett látni a hegyeket, ezért digitális utómunkával kellett őket odahelyezni, pedig tényleg ott voltak. Elég nagy költségvetésből dolgoztunk, de ettől még szoros volt a menetrend. 
 
Volt olyan őrült ötletetek, ami még a nagy költségvetésbe sem fért bele? 
 
Vidgren: Több is. De úgy gondolom, hogy a végeredmény jobb lett. Az elején az volt a tervünk, hogy amikor a szereplők eljutnak Norvégiába, az egész NATO értesítést kap, hogy terrorista támadás készül, ezért felvonultak volna tankok és a helikopterek is. A norvég producerünk azt mondta, hogy jó kapcsolatot ápol a helyi katonasággal, ezért odaadják majd a felszereléseiket. 
 
Laatio: Ígértek nekünk tankokat és helikoptereket, mi meg beleírtuk a forgatókönyvbe, majd nem sokkal a forgatás előtt közölték, hogy ebből semmit nem kapunk meg. Szóval újra kellett írtunk az egészet, és csak egyetlen dzsipet kértünk, de azt sem adtak.  
 
Vidgren: Ezért megírtuk azt a jelenetet, amiben egy delta osztag van, és szerintem így még viccesebb is lett. 
 
Kik szerezték a filmbéli zenéket? 
 
Laatio: Két ember szerezte a zenét a filmhez. Az egyik, Lauri Porra, aki a finn nemzeti kincsünk, a zeneszerző Jean Sibelius ükunokája. Van néhány metálzenekara, talán a Stratovarius a leghíresebb közülük. Ő szerezte a filmzenét, és Mika Lammassaari írta azokat a dalokat, amiket a banda játszik a filmben. Neki is több együttese van, és az egyiknek korábban készítettünk videoklipet. Ő írta a két demódalt a jelenetekhez, amit két évvel korábban forgattunk, és mivel jól működött, természetesnek tűnt, hogy őt fogjuk felkérni a filmhez is.  
 
Egy forgatáson a rendező a végső döntéshozó. Hogyan tudjátok ketten betölteni ezt a szerepet? Hogyan oldjátok meg az esetleges konfliktusokat?  
 
Laatio: Nem kell mindkettőnknek minden egyes apróságra ráfókuszálnia, fel tudjuk osztani a feladatokat egymás között. Ami pedig a problémákat illeti, azokat általában a forgatás előtt oldjuk meg. Úgy gondolom, hogy elég nyitottak vagyunk egymás ötleteire, így ha a másik ötlete egyértelműen jobb, akkor nem erőltetjük a saját elképzelésünket.  
 
Vidgren: Megbeszéljük, hogy melyik a jobb megoldás. De amúgy is nagyon hasonló az ízlésünk. 
viktoriacz
2019.02.26
|
(17 kép)


Film premierek

Erdei boszorkány - Tűzpróba

cseh-dán-magyar-norvég fantasy, 90 perc, 2018

Undipofik

amerikai-kínai animációs film, 87 perc, 2019

John Wick: 3. felvonás - Parabellum

amerikai akciófilm, 130 perc, 2019

Szívek királynője

dán-svéd filmdráma, 127 perc, 2019

Éter

lengyel-litván-magyar-olasz-ukrán történelmi dráma, 118 perc, 2018
Játék
Vitális Ivánék új albuma stílusában kissé eltér az eddigiektől, és a punk, a hard rock és a pszichedélia irányába mozdul el.
Filmek a TV-ben
H
13
K
14
Sze
15
Cs
16
P
17
Szo
18
18:45
Karate kölyök II.
amerikai családi film, 1986
18:45
A testőr
amerikai akciófilm, 2006
18:50
Szuperzsaru
olasz akcióvígjáték, 1980
18:50
Hupikék törpikék 2.
amerikai családi vígjáték, 2013
18:55
A függetlenség napja
amerikai sci-fi akciófilm, 1996
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.