„Tizenháromszor összetörték a szívem” - Köbli Norbert

A Pesti Est exkluzív interjúja
Hazánk egyik legfoglalkoztatottabb forgatókönyvírója, a sors mégis úgy hozta, hogy a történeteivel általában nem a moziban, hanem a tévéképernyőkön találkozhatunk. Az Apró mesék kapcsán Köbli Norbert hosszú idő után újra mozifilmet írhatott.

41 éves.

 

A forgatókönyvírás előtt filmkritikusként és filmforgalmazóként is dolgozott.

 

Első filmsikere A vizsga volt.

Szász Attila rendező azt mesélte, hogy amikor a következő közös projektetekről kezdtetek beszélgetni, te csak előkaptál egy csomó filmtervet a fiókodból, és azt mondtad neki, hogy válasszon közülük. Ennyire teli vagy filmötletekkel? 
 
Sok-sok filmötletem van különböző stádiumokban. Vannak köztük teljesen kész, de támogatást nem kapott forgatókönyvek, vannak, amiknek a szinopszisát írtam meg, és olyanok is akadnak, amik tényleg csak pár sorban papírra vetett ötletek. Az Apró mesék tíz éve ott volt a fejemben, akkor még az volt a címe, hogy Az életnél is rosszabb. A harmadik ember nagy hatással volt rám, főleg a film Bécs-ábrázolása. Arra gondoltam, hogy mennyire jó helyszín Budapest is ebben a korszakban, és összeállt bennem egy film noiros, femme fatale-os történet, ami csak Budapesten játszódik, de ugyanezzel a szélhámossal. Ezt lejegyzeteltem magamnak, és egy-két év múlva egy álmomban megláttam, merre kell kanyarodnia a filmnek – soha nem volt még korábban ilyen. Felébredtem, és tudtam, hogy megvan az Apró mesék második fele az erdővel és az erdőben lakó nővel. Amikor filmterveket keresünk Attilával és Lajos Tamás producerrel, akkor nemcsak az a kihívás, hogy nekem jó legyen, hanem nekik is érezniük kell azt a lelkesedést, amit nekem, hogy ők is ugyanannyira akarják megcsinálni a filmet. 
 
Rengeteg filmterved valósul meg, de nagyrészt tévéfilmként, a Filmalap közreműködése nélkül, akik már rengeteg projektedet utasították el. Az Apró mesék valahogy mégis simán átment náluk a szűrőn. Mit gondolsz, mi változott? 
 
Az emberek úgy működnek, hogy skatulyába rakják maguk körül a világot, és én abban a skatulyában vagyok a Filmalapnál, hogy történelmithriller-író. Bármi mást adok be, azt nehezebben fogadják el, mert nem hiszik el nekem, hogy jól fogom megcsinálni. Hiába adtam be szuperhősös filmet, horrort vagy időutazós filmet, azok valahogy nem kellettek nekik. Az Apró mesék olyan dolog volt, amiben már kipróbáltam magam, ezért ők is biztonsággal azt tudták mondani, hogy mehet. Nagyon örültem, hogy ebben hittek, közben meg tizenháromszor összetörték a szívem. Úgy tudom, rekorder vagyok ezzel. Ez a tizenhárom filmterv például ott van a számítógépemen különböző formákban.  
 
Az, hogy az Apró meséket támogatták, lelkesebbé tett abban, hogy pályázz náluk? 
 
Nézd, nagyon örültem neki, meg amúgy sem akarok siránkozni, mert közben azt látják az emberek, hogy folyamatosan dolgozom, és egy csomó projektem megvalósul. Nem akarok mohónak és telhetetlennek tűnni. Az Apró mesék óta is adtam be filmterveket, és azokat sem támogatták. Szász Attilával adtunk be Piros-fehér-zöld címmel egy olimpiás filmet, meg egy Stranger Thingsre és AZ-ra hajazó filmet, de még a Stranger Things és az AZ előtt. Az ember az ilyen elutasítások után mindig elbizonytalanodik, és nem érti, hogy miért nem hisznek benne. Azt hiszem, az utolsó pályázatom tavaly nyári volt, egy Ma este gyilkolunk című krimi-vígjáték, ami egy színészek öregotthonában játszódó krimi, és a magyar színészet nagy öregjei játszanának benne. Történik ott egy gyilkosság, és az egyik színész, aki régen egy Poirot-szerű nyomozót játszott, elkezd szimatolni az ügyben. 
 
A pályádon azt látom, hogy többnyire régi ismerősökkel, illetve a pályakezdő rendezőkkel dolgozol együtt. A szakma nagy öregjei nem állnak sorban azért, hogy írj nekik forgatókönyvet? 
 
Ami a munkámból kívülről látszik – a megvalósult filmek és sorozatok –, az csak a jéghegy csúcsa. Ehhez képest sokkal többet dolgozom, csak legfeljebb nem valósulnak meg. Aztán ott vannak még a felkérések: időhiány miatt majdnem minden héten nemet kell mondanom egyre. Ebben mindenki volt már, a teljes magyar szakmával dolgozhattam volna, de általában a magánmániáim hajtanak. Egyszerűen jobb vagyok olyankor, amikor saját sztorin dolgozom. Persze vannak felkérések, amiket szívesen vállalok, és a legjobb munkámat rakom bele, de akkor is az a végeredmény, hogy egyszerűen jobbak azok a projektek, amik tőlem eredtek. Ez behatárolja, hogy hány emberrel és kikkel dolgozom. Vannak rendezők, akikkel már egy ideje kerülgetjük egymást, például Till Attila, Sopsits Árpád vagy Pálfi Gyuri, szóval megvan bennem a szándék, hogy nyissak mások felé, de mivel olyan emberekről beszélünk, akik mind a saját mániáikat szeretik üldözni – és én is ilyen vagyok –, ez erősen megnehezíti, hogy az együttműködés létrejöjjön. Vannak olyan forgatókönyvírók, akik úgy gondolkodnak – és ez egy teljesen legitim szemlélet –, hogy ők autószerelők, akikhez betolják a kocsit, és ők megszerelik, de nem ők tervezik meg az autót. Én szeretem megtervezni az autót. 
 
Ehhez képest mégis elkezdtél az RTL Klubnak olyan sorozatokat írni, mint A Tanár, a Válótársak vagy az Alvilág… 
 
Régebben sznob voltam, és ez nem is változott volna meg, ha nem találkozom Kovács Danival, az RTL főrendezőjével, akivel összebarátkoztunk, és az ő kedvéért csináltam meg a Válótársakat és A Tanárt is. Aztán megismertem más embereket is a csatornánál, sok jó szakmai kapcsolatom alakult ki ott, és közben rájöttem, hogy szükségem van erre a fajta munkára, mert miközben mindennap próbálok előrángatni valamit magamból, és magamat kínzom, jó, ha van mellette egy másfajta írói feladat. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a regényeden dolgozol, de írsz mellette cikkeket is. Más típusú munka, ami felfrissít. Jót tesz nekem, hogy váltogathatom a kettőt. 
 
Történelmifilm-specialistaként vagy elkönyvelve a szakmában, ami Magyarországon, ahol Szász János Hunyadi-filmjét már azelőtt szétcincálták, hogy bárki látott volna belőle akár egy képkockát is, azért nem életbiztosítás. Viszont a te filmjeidet nem igazán támadják, úgy néz ki, hogy megúszod a botrányokat. Mi a titkod? 
 
Biztos lesz még olyan filmem, ami botrány lesz, sőt amikor egyszer azt mondtam, hogy vígjátékot szeretnék írni Trianonról, rögtön kiraktak a Kurucinfóra. 160 dühös komment jött, hogy hol lakom, mi a telefonszámom stb. Szóval voltak necces helyzetek, de nagyjából megúsztam. Valószínűleg azért, mert a szemléletem nem az ügyészé ezekben a filmekben, tehát nem vádbeszédeket mondok, hanem egyben a védő is vagyok. Van egy erkölcsi dilemma, amit igyekszem minden oldalról megmutatni, és elérni, hogy a film erről a döntésről szóljon. Ezt Szabó Istvántól és a kedvenc moralista filmjeimből tanultam.  
 
Amikor belekezdesz egy forgatókönyv megírásába, rögtön műfajokban gondolkozol? 
 
Filmőrült vagyok, szóval nyilván rögtön tudom, milyen irányba akarom elvinni a fejemben lévő történetet, mihez fog hasonlítani. Attilával nagyon hamar beazonosítjuk, hogy „ez egy olyan film, hogy…”. Legkésőbb a vágószobában. Az Apró meséknél is vágás közben jöttünk rá, hogy a DNS-ében ott van Hitchcock. Persze ez már korábban is ott munkált bennünk tudat alatt. Fontos, hogy ezek mind le legyenek nyomva tudat alattra, és az ösztönök szintjén maradjanak. Nem akarom a nézőben és magamban sem tudatosítani, hogy mire hasonlít a filmünk. Aztán ott van még mindaz, amit a forgatókönyvírásról tanultam, a szakmai rész: írás közben ezt nem akarom tudni, mert nem jó, ha ezt tudatosan használod. Olyan ez, mintha szerelembe esnél valakivel, de nem akarod megfogalmazni magadnak, hogy miért estél szerelembe, és nem írogatsz róla listákat.  
 
Tulu
2019.03.11
|
(20 kép)


Film premierek

Elrabolt világ

amerikai sci-fi, 109 perc, 2019

Mi

amerikai horror, 116 perc, 2019

Életem értelmei

belga-francia filmdráma, 98 perc, 2018

Colette

amerikai-angol életrajzi dráma, 111 perc, 2018

Bazi nagy francia lagzik 2.

francia vígjáték, 99 perc, 2019

A világ gyengéd közönye

francia-kazahsztáni filmdráma, 100 perc, 2018
Játék
A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház vendégjátéka, Az eltört korsó érkezik a Szkénébe április 12-én és 13-án. Az előadást az anyaszínházban a múlt évad végén mutatták be, budapesti színház palettáján pedig most először szerepel.
Filmek a TV-ben
19:00
Szuperhekusok
olasz akcióvígjáték, 1985
19:00
16 utca
amerikai krimi, 2006
19:00
Vámpírakadémia
amerikai-angol-román horror-vígjáték, 2014
19:00
Időhurok
ausztrál sci-fi thriller, 2014
19:05
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.