„Megbeszéltük, hogy nem használunk testdublőröket” – Zara Hayes

Nyugdíjas korú pomponlányokról szól Zara Hayes első nagyjátékfilmje, a Pompon klub. A nem mindennapi történet eredetéről, és arról is mesélt, miért nyergelt át a dokumentumfilmekről a fikció terepére.

2009 óta rendez dokumentumfilmeket.

 

A nemek csatája című doksiját később játékfilmként dolgozták fel Emma Stone főszereplésével.

 

Dokumentumfilmesként a női történetek foglalkoztatják.

Miért rendez egy brit dokumentumfilmes vígjátékot a pomponlányokról? 
 
Mindig vonzottak az elmondatlan történetek az olyan emberekről, akik valami bátrat vittek véghez. Az én hőseim mindennapi hősök. Miután elkészítettem A nemek csatája című dokumentumfilmemet Billie Jean King történelmi teniszgyőzelméről Bobby Riggs fölött, kedvem volt még egy sporttémájú filmhez. Azt találtam ki, hogy készítek egy dokumentumfilmet az egész pomponlánykultúra kialakulásáról és furcsa ellentmondásairól: mennyire fura, hogy a hajrálányok egy teljesen férfiközpontú sportág vezető szurkolói. Miközben a kutatómunkát végeztem, ráakadtam néhány fényképre, amik olyan nőket mutattak, akik az életük kései szakaszában lettek csak cheerleaderek. Utánajártam, és rájöttem, hogy szerte Amerikában – sőt még azon kívül is – léteznek idős pomponlányokból álló csapatok. Ezek a nők imádták, hogy ennyi idősen ezt csinálhatják, én pedig rájöttem, hogy olyan filmet akarok készíteni, ami az ő üzenetüket közvetíti a világ felé. Ők egyszerűen csak hajrálányok akarnak lenni, és nem várnak ezért senki engedélyére. Nem igazán láttam filmet táncoló idősödő nőkről és a testükhöz való felszabadult viszonyukról. Már-már forradalminak tűnt ez a filmötlet.
 
Milyen érdekességeket tudtál meg ezekről az idős cheerleader-csapatokról? 
 
Leginkább azon csodálkoztam, hogy nagyrészt olyan nők alkotják őket, akik fiatalon nem voltak cheerleaderek. Voltak köztük, akik megpróbálták, de belebuktak, de olyanok is akadtak, akik a gimiben megvetették a dolgot, de a lelkük mélyén egy kicsit mindig is vágytak rá. A film készítése közben jöttem rá, hogy gyakorlatilag minden amerikai nőnek van legalább egy érdekes hajrálányos sztorija a középiskolás éveiből. Ez akkor is így van, ha az illető hajrálány volt, és büszke volt rá, és akkor is, ha megvetette, és azt gondolta, hogy ez az egyik legszexistább dolog a világon. A hajrálány egy olyan amerikai női archetípus, amihez mindenkinek van valamilyen kötődése. Mi Amerikán kívüliek szinte csak az amerikai filmekből ismerjük ezt a jelenséget. Britként a kívülálló szemszögéből tudtam rácsodálkozni erre az egészre, és azt gondolom, hogy ez jót tett a filmmel.
 
Voltak filmek, amik inspiráltak a Pompon klub rendezésénél? 
 
Leginkább az olyan brit komédiaklasszikusok, mint az Alul semmi és a Felül semmi. Közös jellemzőjük, hogy nagyon erős társulat van bennük, és gyönyörűen egyensúlyoznak a pátosz és a komédia határán. A karakterek nem karikatúrák – igazinak hatnak. A humor a karakterekből és a realizmusból ered.  
 
Hogyan alakultak ki a film tánckoreográfiái? 
 
Diane Keaton és Jacki Weaver szorosan együtt dolgozott a tánckoreográfusunkkal, Marguerite Derricksszel mind a forgatáson, mind az azt megelőző „kiképzőtáborban”, LA-ben. Szükség volt a közös rutinra, mielőtt nekiállunk a munkálatoknak. Diane-nek csodás érzéke van a táncjelenetekhez, szuper volt, amikor a többieket tanította, és bemutatta a mozdulatokat a társainak. A tábor lényege az volt, hogy a koreográfusunk ráhangolódjon a színészeinkre és a karaktereinkre: lássa, hogy ki kicsoda, mire képes tánc közben, és mi áll jól neki. Előre megbeszéltük, hogy nem használunk testdublőröket. Egyik karakterünk sem táncos, vagyis fontos volt, hogy a bemutatott táncmozdulataik illeszkedjenek ehhez. 
 
Mi alapján választottál színészeket? 
 
Az volt a cél, hogy olyan embereket válogassak össze, akik jól érzik magukat együtt. Nem komédiaként tekintettem a Pompon klubra. A fő válogatási szempontom az volt, hogy melyik színészeket nézném meg szívesen együtt. A kezdetektől fogva Jacki Weavert akartam Sheryl szerepére. Van valami csodás csillogás a szemében, ami megjelenik a sötétebb szerepeiben is – mint például az Animal Kingdomban –, de ott van akkor is, amikor Sherylt alakítja. Főképp a drámai alakításairól ismert, de hihetetlenül változatos a karrierje, egy igazi virtuóz. Egy öt láb magas energiabomba. Izgalmasnak találtam a párosát a Diane Keaton alakította Marthával. Olyanok egymásnak, mint a jin és a jang. Bizonyos szempontból egy nagyon furcsa pár. Diane egy vérbeli vígjátékszínész, és övé a film nagy szíve, Jacki pedig az, aki nagyrészt szállítja a poénokat ehhez, és a kettejük dinamikája viszi előre a filmet. 
 
Tulu/Freeman Film
2019.07.22
|


Film premierek

Prédák

amerikai horror, 92 perc, 2019

Pavarotti

amerikai-angol dokumentumfilm, 114 perc, 2019

Mű szerző nélkül

német-olasz történelmi dráma, 189 perc, 2018

Gemini Man

amerikai-kínai akciófilm, 117 perc, 2019

FOMO - Megosztod és uralkodsz

magyar filmdráma, 90 perc, 2019

A művészet templomai: Prado - Csodák gyűjteménye

olasz-spanyol dokumentumfilm, 92 perc, 2019
Játék
Roger Waters nagy sikerű 2017-18-as US + THEM világturnéjának amszterdami állomásán rögzített koncertfilm a világpremierrel egy időben, 2019 októberében, limitált vetítéssorozatban érkezik a hazai filmszínházakba.
Filmek a TV-ben
18:10
18:20
A férfi mögött
amerikai film, 2017
18:40
Tripla kilences
amerikai akciófilm, 2016
18:45
A rodeós
amerikai film, 2018
18:50
Farkangyal
amerikai vígjáték, 1991
Már játsszák a mozik a FOMO - Megosztod és uralkodsz című filmet egy durvára sikerült buli következményeiről. @fomo.amozifilm #moziajanlo #moziajánló #fomo
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.