Stúdió K: A város emlékezete

1. Az előadás szövegkönyve Italo Calvino: Láthatatlan városok című művének részleteiből, Dasa Drndic Format című regényének Fiuméra vonatkozó fejezeteiből, levéltári dokumentumokból, rendőrségi jegyzőkönyvekből, illetve orvosi iratokból állt össze.    
 
2. A próbafolyamat két városban zajlott: egy hetet Rijekában, egy hónapot pedig Budapesten töltött az alkotócsapat. 
 
3. Az első találkozás után mindenki nagy kedvvel kezdte tanulni a másik anyanyelvét, és természetesen a káromkodások elsajátítása bizonyult a legfontosabb feladatnak.  
 
4. A Rijekában töltött egy hét alatt az alkotók saját tapasztalataikat és családi emlékeiket is hozzáírták a formálódó szövegkönyvhöz.  
 
5. Gyarmati Kata, a Stúdió K Színház művészeti igazgatója végig három nyelv között lavírozott (horvát, magyar, angol) a próbaidőszak alatt, a nézők azonban már nem érzik az ebbéli nehézségeket: sokszor a feliratra sincs szükségük, hiszen a gesztusokból, a reakciókból mindent értenek. A Stúdió K több törzsnézője meg is jegyezte, hogy olyan a csapat, mintha már évek óta együtt dolgozna.  
 

 
6. A próbafolyamat egyik legemlékezetesebb pillanata volt, amikor a ruhapróbán megérkezett az éppen hálóingben lévő Homonnai Katalin Kossuth-szakálla. Ekkor figurája inkább hajazott Conchita Wurstra, mint a 19. századi kormányzó-elnökre.  
 
7. Az előadás különleges egyvelege a horvát és a magyar színjátszásnak: az előbbi a Stúdió K társulata szerint bátrabb, temperamentumosabb, a színészek pedig vastagabb ecsettel dolgoznak.  
 
8. Az előadásban számtalan különleges kellék szerepel a szcenográfia révén: az építőkockákból kirakható Rijeka és Budapest, az újságok úszó hajóvá, az esernyők körhintává, a bőröndök pedig kikötővé változnak.  
 
9. Az egyik jelenet során a színészek kérdéssel fordulnak a nézőkhöz: elgondolkodtak-e valaha azon, hogy elhagyják hazájukat? A kapott válaszok minden alkalommal izgalmasak, újabb és újabb személyes történetekkel egészül ki az aktuális előadás.  
 
10. Az egyik horvát színész, Deni Sanković telefonjával és analóg fényképezőjével végigdokumentálta a próbafolyamatot, majd a premier után minden alkotónak néhány emlékezetes pillanatot megörökítő fotót ajándékozott.