Necc party 2000
Az idő kétségbeejtően gyors múlását mi sem demonstrálja jobban, mint hogy a retródiszkókban a 2000-es blokk már teljesen természetes jelenség. No, de tényleg van rá okunk, hogy bárminemű nosztalgiát érezzünk az ominózus évtized iránt?
Nos, ha csupán a hazai popszíntér 20 évvel ezelőtti felhozatalát nézzük, időgépünket előbb programoznánk be az 1347-es pestisjárvány idejére. Az alábbi példákkal pedig igyekszünk alátámasztani, hogy nem is oly kemény szavak ezek, mint ahogy elsőre tűnnek:
Taboo: Veled vagyok, baby
A maszk mint művészi kellék zenei produkciók esetében többnyire merőben öncélú viselet. Mégis azt kell mondanunk, hogy utoljára az operaház fantomja takarta el annyira indokoltan ábrázatát, mint ahogy azt a Taboo tette. Csak míg a Webber-karakter eltorzult arca miatt folyamodott ehhez, az ominózus négyest jó eséllyel a masszív szégyenérzet vezérelte. Az együttes mellesleg Kozso eldugott génlaborjában született meg, miután az egyik tudós törölközővel a fején ráborult a csónaklakkos vödörre.
Bubble Gum: Nem adlak kölcsön
Nos, nem a Taboo volt az egyetlen versenyző a Vengaboys-kópiák 2000-es paralimpiáján. Tény, hogy a Bubble Gum hosszabb karriert futott be, ám egy tiszavirág hozzájuk képest még így is joggal érezhette magát skót-felföldi halhatatlannak. Akárcsak a Vengaboys esetében, a két férfiúi karakter hasonló kulcsszerepet töltött be, mint a teniszlabda a Lada kombi vonóhorgának végén, bár a dalszövegekben megbúvó heideggeri utalások emésztgetése közben kinek is lett volna kapacitása az ő produkciójukat is figyelemmel kísérni!
Krisz Rudi: Keresem a szót
A hazai producerek kiváló érzékkel ismerték fel, hogy a Shygys és a Picasso Branch egymásnak bakot tartva sem tudná elegendő nyállal feltölteni az Amazonas medrét, ezért bevetették a halálos fegyvert. A magyar Peter Andre hasonlóan kiváló érzékkel dolgozta fel azt a szerzeményt, melynek Sláger Rádió-s lejátszásától a lakosságot eleve tízes erősségű agyhúgykő gyötörte.
Fiesta: Angelina
Általában komoly fenntartásokkal kezeljük az összeesküvés-elméleteket, de komoly okunk van feltételezni, hogy a Fiestát a háttérhatalmak hozták létre. Mégpedig abból a célból, hogy Latin-Amerika mielőbb kereskedelmi embargóban részesítse Magyarországot. És bár ez a törekvés kudarcot vallott, Fidel Castro állítólag sutyiban visszatelepítette a rakétákat a Disznó-öbölbe. Csak ezúttal Közép-Kelet Európa felé állíttatta be őket.
Dopeman: A legjobb
Ne legyünk igazságtalanok, a 2000-es év nem csupán kulturális diszkóbalesetek és szellemi bányakatasztrófák sorozatából állt. A Ganxsta Zolee és a Kartel pl. népszerűsége csúcsán volt, és első három szólólemezével Dopeman is beírta magát a magyar raptörténet halhatatlanjai közé. És bár a Pizzás című mozi hasonló hadüzenettel ért fel, mint egy évvel korábban a Rosszfiúk, mindkét produkció kiérdemelte „a legjobb soundtrackkel bíró nézhetetlen film” díját.
Taboo: Veled vagyok, baby
A maszk mint művészi kellék zenei produkciók esetében többnyire merőben öncélú viselet. Mégis azt kell mondanunk, hogy utoljára az operaház fantomja takarta el annyira indokoltan ábrázatát, mint ahogy azt a Taboo tette. Csak míg a Webber-karakter eltorzult arca miatt folyamodott ehhez, az ominózus négyest jó eséllyel a masszív szégyenérzet vezérelte. Az együttes mellesleg Kozso eldugott génlaborjában született meg, miután az egyik tudós törölközővel a fején ráborult a csónaklakkos vödörre.
Bubble Gum: Nem adlak kölcsön
Nos, nem a Taboo volt az egyetlen versenyző a Vengaboys-kópiák 2000-es paralimpiáján. Tény, hogy a Bubble Gum hosszabb karriert futott be, ám egy tiszavirág hozzájuk képest még így is joggal érezhette magát skót-felföldi halhatatlannak. Akárcsak a Vengaboys esetében, a két férfiúi karakter hasonló kulcsszerepet töltött be, mint a teniszlabda a Lada kombi vonóhorgának végén, bár a dalszövegekben megbúvó heideggeri utalások emésztgetése közben kinek is lett volna kapacitása az ő produkciójukat is figyelemmel kísérni!
Krisz Rudi: Keresem a szót
A hazai producerek kiváló érzékkel ismerték fel, hogy a Shygys és a Picasso Branch egymásnak bakot tartva sem tudná elegendő nyállal feltölteni az Amazonas medrét, ezért bevetették a halálos fegyvert. A magyar Peter Andre hasonlóan kiváló érzékkel dolgozta fel azt a szerzeményt, melynek Sláger Rádió-s lejátszásától a lakosságot eleve tízes erősségű agyhúgykő gyötörte.
Fiesta: Angelina
Általában komoly fenntartásokkal kezeljük az összeesküvés-elméleteket, de komoly okunk van feltételezni, hogy a Fiestát a háttérhatalmak hozták létre. Mégpedig abból a célból, hogy Latin-Amerika mielőbb kereskedelmi embargóban részesítse Magyarországot. És bár ez a törekvés kudarcot vallott, Fidel Castro állítólag sutyiban visszatelepítette a rakétákat a Disznó-öbölbe. Csak ezúttal Közép-Kelet Európa felé állíttatta be őket.
Dopeman: A legjobb
Ne legyünk igazságtalanok, a 2000-es év nem csupán kulturális diszkóbalesetek és szellemi bányakatasztrófák sorozatából állt. A Ganxsta Zolee és a Kartel pl. népszerűsége csúcsán volt, és első három szólólemezével Dopeman is beírta magát a magyar raptörténet halhatatlanjai közé. És bár a Pizzás című mozi hasonló hadüzenettel ért fel, mint egy évvel korábban a Rosszfiúk, mindkét produkció kiérdemelte „a legjobb soundtrackkel bíró nézhetetlen film” díját.
Játék
A szentendrei Skanzen a magyar nyelvterület népi építészetét, lakáskultúráját, gazdálkodását és életmódját mutatja be a 18. század közepétől a 20. század első feléig tartó időszakig.
Copyright © 2023 Minnetonka Lapkiadó Kft.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek