Kedvenc helyek

John Cale: Vintage Violence

olvasói
(0)
(Columbia/Sony)

Bő három évtizeddel eredeti megjelenése után feljavított hangminőségben, bónuszdalokkal kiegészítve újra kiadták John Cale első szólóalbumát, melyet a Velvet Undergroundból való távozása utáni évben, 1969-ben rögzített. A lemez a hírhedt kísérleti avantgardista meghökkentő kísérlete: megpróbált könnyed popzenét írni a korszak modorában. És tökéletesen sikerült neki.


A walesi születésű John Cale, a Londoni Királyi Zeneművészeti Főiskolát végzett klasszikus képzettségű zongorista és hegedűs Bernstein-ösztöndíjal érkezett Amerikába, ahol kortárs avantgardista körökben dolgozott, majd összefogott egy gitárossal, egy bizonyos Lou Reeddel, és közös zenekaruk, a rockgyökereket, a zenei avantgárdot, illetve Reed durva szövegeit ötvöző Velvet Underground nagykorúvá tette a rockot. Cale tehát lement rockzenészbe, elektromos mélyhegedűn és basszusgitáron játszott. Aztán megtanult dalokat írni. Aztán dalszöveget. Aztán énekelni. Csupa új és új kihívás, és mindnek könnyedén megfelelt.

A Vintage Violence-ről süt, hogyan született: Cale meghallgatta a korabeli popzenét, és ő is megpróbált olyat készíteni (a Big White Cloud például nyilvánvalóan a Bee Gees To Love Somebodyja mintájára készült) A felvételeknél a fekete Garland Jeffreys zenekara dolgozott a keze alá, és a végeredmény egy gyönyörű, finom, szellemes poplemez lett, amit ma meghallgatva azonnal belőhetjük az évjáratot: tipikus 1969-es hangulat.

(Az újrakiadás két bónuszszáma közül az egyik a záródal egy eltérő verziója, a másik viszont egy hatperces elektromos mélyhegedűszóló - poplemeze felvételének hetében Cale egy avantgárd albumot is rögzített a kortárs zenész Terry Riley-val!)

9/10
Déri Zsolt
2001.04.06
|


Játék
One-woman show egy utolsó felvonásban William Luce művéből a GK Társulat és a Manna produkciójában.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.