Lovagregény

A kosztümös filmek nagy átalakuláson mentek keresztül Hollywoodban az utóbbi időben, a változások leginkább abban érhetőek tetten, hogy jó néhány rendező szándékosan eklektikusra hangszereli munkáját. A direktorok fütyülnek a történelmi hűségre - melynek, ha akarnának, akkor sem lennének képesek maradéktalanul eleget tenni -, és megelégszenek a régmúlt korok hangulatának megfestésével. Ebbe pedig belefér, hogy olyan motívumokat építsenek be műveikbe, melyeknek a filmben megjelenő korhoz semmi közük, az atmoszférateremtést illetően azonban hoznak a konyhára.

Legutóbb Baz Luhrmann kísérletezett efféle módszerrel Moulin Rouge című opusában, és most Brian Helgeland rendező is hasonlóan jár el új filmjében, amikor pop- és rockdalokat illeszt a középkori történetbe. A Lovagregény a 14. század közepének Franciaországába kalauzol. Az alacsony származású William gyermekkori álma, hogy lovag legyen, ám a szigorú társadalmi hierarchiára épülő korabeli viszonyok - látszólag - nem engedik tervének beteljesítését. William azonban a népmesei legkisebb fiú egyenes ági leszármazottja, így végül eléri célját - nagyjából ennyi a mese.

Brian Helgeland napjaink Hollywoodjának egyik legkalandosabb sorsú alkotója, aki forgatókönyvíróként kezdte karrierjét, és e minőségében fényes sikerek (Szigorúan bizalmas, Összeesküvés-elmélet) és csúfos bukások (Rémálom az Elm utcában 4., A jövő hírnöke) szegélyezik pályáját. Rendezni csak újabban kezdett, és mostanáig mindössze egy filmet (Visszavágó) jegyzett. A Lovagregény a jobban sikerült művei közé tartozik: biztos mozdulatokkal levezényelt, pazar kiállítású kosztümös film, melyben mindent a mesedramaturgia szervez meg. Más szóval, nem történelmi gyorstalpaló, Helgeland elsősorban szórakoztatni akar.