Timo Maas: Loud

Timo Maas mögött két évtizedes karrier áll, még tizenévesen, 1982-ben kezdett DJ-zni. A techno és a rave érintésével idővel a trance-nél kötött ki. Az Azzido Da Bass-féle Dooms Night remixével, illetve Ubik című saját dalával kerül szupersztár státuszba, úgyhogy elszórt remixei (Madonna: Don't Tell Me, Placebo: Special K, Fatboy Slim: Star 69, Kelis: Young Fresh 'N New stb.) és két mixlemeze (Music For The Maases, Conected) után már épp ideje volt, hogy egy saját albumot is összehozzon. A Loud, melynek elkészítésében producerként és társszerzőként Martin Buttrich volt segítségére, remekül sikerült: tökéletesen alkalmas a mainstream közönség általi fogyasztásra, miközben borongós hangvételével kikerüli a kommersz csapdát. Egyéni, jó ízléssel összeállított, változatos anyag, ráadásul a számok fele énekes dal. A nyitó Help Me-ben (ami a korábban Maas Attacks címen ismert instrumentális szám új verziója) a már említett vagány R&B csaj, Kelis (lásd: Kaleidoscope, Wanderland) énekel, miközben háttérben theremin és fúvóshangok idézik régi horrorfilmek hangulatát. A beharangozó kislemezdal, a To Get Down szokatlanul rockos, vad gitárok gerjednek benne. A következő kislemezre kerülő számban, a Shifterben egy garage MC, Chickaboo dalol nyolcvanas évekbeli szintihangok közepette. Az Ubik itt hallható verziója (Ubik: The Breakz) pont úgy hangzik, mintha Beck Midnight Vultures című albumához készült volna, és a dalban éneklő Martin Bettinghaus egy másik számban (That's How I've Been Dancin') is megcsillantja funkos hangját. A végén, a finom levezető szám előtt pedig a neo-reggae legnagyobb őstehetsége, a brit Finley Quaye (lásd: Vanguard) lötyög egy pszichedelikusat.Ezzel az albummal Timo Maas belépett egy exkluzív klubba, melynek olyan tagjai vannak, mint Fatboy Slim (Halfway Between The Gutter And The Stars), a Chemical Brothers (Come With Us), az Underworld vagy a Leftfield. Még nincs egy szinten velük, de már ugyanabban a ligában van, ami nagyon nagy szó.

8/10