Star Wars II. rész - A klónok támadása

A kicsit haloványabbra sikerült Baljós árnyak után George Lucas valami fantasztikusat húzott elő varázsdobozából, mely igazán méltó a régi Star Wars-trilógiához. Újra összejött a nagy csapat: Yoda, Jar-Jar, itt sopánkodik C-3PO és Artu Detu is buzgón csipog.

A Galaktikus Köztársaság válságos helyzetben van. Dooku gróf vezetésével több száz bolygórendszer kiválik a szövetségből. Küszöbön áll a háború, a Szenátus klónhadsereget akar fölállítani. A történet két szálon fut. Míg Obi-van Kenobi, a jedi lovag egy titokzatos fejvadász (Jango Fett - nem véletlen a névazonosság, mondjuk úgy, rokonságban vannak Boba Fett-tel) után nyomoz, ezalatt az időközben fölcseperedett jedi növendék, Anakin Skywalker és a gyönyörű Amidala szenátor - azelőtt királynő - között szerelem szövődik.

A háttérben persze ott áskálódik a titokzatos Sith lovag, Darth Sidious, és eljutunk a jól ismert Tatooin és Coruscant bolygók mellett két titokzatos égitestre, a viharos tengerekkel borított Kamino-ra és a sivár, sziklákkal borított Geonosis-ra. Van persze aszteroida-mező, száguldás a sivatagban és rengeteg közelharc is a történetben. A lenyűgöző fináléban pedig összecsapnak a klónok meg a droidok, és mega sok jedi-lovag is megvillantja fénykardját.

Az idén hetven éves John Williams ismét remek zenét írt a filmhez, a sztori alapján készült ütős regényt az egyik fantasy-írófejedelem, R. A. Salvatore jegyzi. Az ILM, Lucas házi effektgyára bámulatos látványvilággal ruházta föl a - talán - eddigi legkomorabb Star Wars-filmet. Az akciójelenetek, a jelmezek és a remek színészek (Christopher Lee - A gyűrűk ura; Samuel L. Jackson - Shaft, Ponyvaregény) nemcsak az SW-rajongóknak, hanem a romantikára és az akciófilmekre vágyóknak is remek szórakozást nyújtanak.