Télapu 2.

Egy ideig jól mennek a dolgok az Északi-sarkon lévő Télapó-támaszponton, viszont a karácsony közeledtével viharfelhők kezdenek gyülekezni az égen: Scott szerződése ugyanis úgy szól, hogy amennyiben karácsonyig nem nősül meg, elbocsátják. Hősünk egy póttélaput hátrahagyva nekilódul, hogy megtalálja a maga Télanyuját, ami korántsem megy könnyen.Bár a történet azt sugallja, hogy a Télapu második része kizárólag hátulgombolósok számára készült, az új epizód inkább a nagykamaszokat célozta meg: a film alapjáraton a stand-up comedy műfajából táplálkozik, a kortárs amerikai vígjátékok meglehetőst egysíkú és közhelyszerű élcelődéséhez képest elemeltebb humorral, esetenként már-már abszurdba hajló gegekkel dolgozik. Egyáltalán nem véletlen ez, hiszen mind a főszerepet játszó Tim Allen, mind pedig a filmet rendezőként jegyző Michael Lembeck a stand-up comedy világából ruccant át a játékfilmekébe: Allen az Államok egyik legnépszerűbb tévékomikusaként kezdte karrierjét, a moziprodukciók terén most debütáló Lembeck pedig a Jóbarátok és számos más televíziós sorozat rendezőjeként dolgozott korábban. Kettejük együttműködéséből könnyen fogyasztható, helyenként túlcsordulóan érzelmes, helyenként viszont igazán vicces film született, másfél órás könnyű, de nem kizárólag olcsó hatáseszközökkel operáló darab.