Telitalálat (2003)

Hősünket kiszabadítják, a pénz nem jut el a bankba, inkább otthon tornyosul a konyhaasztalon, majd a kredencben. Hackspacherék nem tudják, mihez kezdjenek a mesés nyereménnyel: elkölteni nem tudják, az utcai harcok miatt a boltok többsége zárva, még élelmiszert sem lehet beszerezni, legfeljebb egy rakás konyakmeggyet. A forradalom alatt a pénznek nincs értéke. Ekkor toppan be a család fekete báránya, Pista, akinek mindig van mentő ötlete. Most éppen az, hogy egyik feketéző haverjánál cseréljék valutára és aranyra a nyereményt. Béla és Pista elindulnak hát...A rendezők, Kardos Sándor (aki Bereményi Géza és Jeles András filmjeinek bravúros fényképezésével szerzett nevet magának) és Szabó Illés valós szituációt vettek kiindulópontul - ugyanis tényleg egy targoncás nyerte el a forradalom napján a főnyereményt -, a sztorit azonban teljesen szabadon alakították. A Telitalálat az alkotók szándéka szerint így lett groteszk, pikareszk tabló, történelem alulnézetből, egy sodródó, tépelődő hős története. Az érdekesnek tűnő ötletet mégsem sikerült kivitelezni: a korhangulat megidézése elég steril, a sztori gyakran veszít a lendületéből, a deheroizálás olykor fals jeleneteket eredményez (elsősorban a kulcspontnak szánt kocsmai mulatság esetében), az ötvenesévek-ábrázolás magyar filmes sablonjai túl erősnek bizonyulnak; így aztán a Telitalálat karikatúrának vitatható, példázatnak erőtlen - telitalálatnak pedig mellélövés.