Common: Electric Circus

A Macy Gray-jel közös Geto Heavent is tartalmazó előző Common-album, a 2000-es Like Water For Chocolate bármennyire is Soulquarians-produkció volt, inkább félúton helyezkedett el a dzsesszes Philly-rap és a New York-i new-sound (Mos Def, Talib Kweli stb.) között. Az új lemez, melynek szintén a Roots dobos-vezére, Ahmir `?uestlove` Thompson volt a fő producere, még az előzőnél is jobb munka, elképesztően kiérlelt, rockos, dubos, soulos, a hetvenes évek hajnalát és a korszak pszichedéliáját idéző anyag - végig hiphop köntösben. Mintha Jimi Hendrix, a Sly & The Family Stone és Curtis Mayfield közösen hozta volna tető alá, a De La Soul szellemiségében, a Neptunes duó irányításával! Na ez utóbbi kitétel félig-meddig fedi is a valóságot, két számnak ugyanis tényleg a sikerkovács páros volt a társszerző-hangszerelője: az első kislemezdalnak, a Come Close To Me-nek (melynek refrénjében Mary J. Blige adja vissza a No More Drama albumhoz kapott kölcsönt), illetve az I Got A Right Ta című számnak, melyben a producerduó énekhangban is kompetens fele, Pharrell Williams immár sokadik alkalommal mutatja meg, hogy tényleg az egyik legjobb kortárs férfi soul torok. A népes és sokszínű vendégsereg (Mary és Pharrell mellett a Stereolab és a Zap Mama énekesnői, továbbá Erykah Badu, Jill Scott, Bilal és Cee-Lo) garancia a minőségre, pláne, hogy egyikük sem alibi-featuring (feltűnik Prince is, bár énekelni nem énekel). A számcímek is sokat elárulnak: Soul Power, New Wave, Aquarius, Star 69, Jimi Was A Rock Star, I Am Music... Fúziós dzsessz, monoton dobtémára pakolt torzított gitár és sikoltozó orgona felelgetése, vijjogó rockos tépések, besztondult dubos elektro-lüktetések, simogató soul dallamok, fékevesztett pszichedelikus száguldás, a kislányos bájú Laetitia egy repkedő billentyűfutamon... Mindig más jön, mint amit várnánk, mégis egységes az összhatás, a tíz percen is túlnyúló elégikus záródalban pedig újra felbukkan a legtöbb vendég egy kis örömzenélésre(Heaven Somewhere). A hatvanas-hetvenes évek fordulójának megidézése, mégsem hippi-retro, hanem egy szabad szellemű hiphop tréning, melyre az OutKast is büszke lehetne.


9/10