Lélekszakadva

Mintegy igazolván a bizalmatlankodókat, a módszer botrányos helyzetbe torkollik, Jung és szép betege között szenvedélyes szerelem lángol fel, amely a mennyekbe ragadja, de a teljes romlásba is taszíthatja őket. Sabina Spielrein végül gyógyultan távozik, és híres nevelőintézetet alapít Moszkvában. Az események egy francia diáklány és egy skót tudó kutatásai nyomán bontakoznak ki előttünk, akik miközben a két híresség levelezésének eddig nem ismert részleteit tárják fel, apránként szintén egymásba bonyolódnak. 
 
Az olasz Roberto Faenza európai koprodukciója hasonló forgatókönyvi trükköt alkalmaz, mint Neil LaBute nálunk DVD-n bemutatott filmje, a Költői szerelem: dupla szerelmi történet, egy a mában, egy a patinás múltban, az egyik realitásával, a másik tragikumával ragad magával. A Lélekszakadva esetében az előadásmód szenvedélyes, de inkább szikkadt, mint csöpögős, és ez amennyire erénynek tűnhet, annyira elidegenítő is. 
 
A konzervatív stílusban képre fogalmazott filmben a színészi alakítások ragyognak igazán: elsősorban a zaklatott lelkű hősnő színészileg hálás szerepét feledhetetlen, csillogó szemekkel játszó Emilia Fox (A zongorista), de érdekes Iain Glent - a neki oly jól álló gonosz szerepek (pl. Lara Croft - Tomb Raider) után - pozitív, ám akaratgyenge főszereplőként viszontlátni. A kutatólány figurájában pedig a Titanic Fesztiválon vetített Románc és Ketrec főszereplőnőjével, Caroline Ducey-vel találkozhatunk ismét.