Mióta Otar elment
olvasói
(0)
Tbilisiben megállt az idő, úgy húsz-huszonöt éve biztosan, de a film tanulsága szerint van akinek számára akár ötven éve is van már ennek. Julie Bertucelli szomorkásan melankolikus filmjében három nő él együtt egy emlékekkel és értékes francia könyvekkel telzsúfolt lakásban: az idős nagymama, a negyvenes évei derekán járó anya és egyetemista lánya. A nehéz megélhetés viszontagságai közepette a lassan csordogáló hétköznapok legfontosabb eseménye, amikor levél jön Otartól, a Párizsban alkalmi munkákkal szerencsét próbáló fiú/testvér/nagybátytól. A nagymama szinte csak ezekért a veretes franciasággal írt levelekért él. Unokájával esténként újra és újra felolvastatja őket, majd választ fogalmaznak.
Mi is lehetne nagyobb tragédia ebben a valószínűtlenül törékeny, illúziókból felépített létezésben, mint a hír, hogy Otar egy szerencsétlen balesetbe belahalt a távoli Párizsban.
A két fiatalabb nő - érthető módon - képtelen elmondani a hírt a nagymamának, aki valószínűleg nem élné azt túl. Megpróbálják fenntartani a látszatot: az unoka nagybátyja nevében leveleket fogalmaz, hogy ne fogjon gyanút a nagyi. Nehezebb azonban megmagyarázni, miért maradnak el a korábban rendszeres telefonhívások is. A nagymama végül megelégeli a tétlenséget és eladja nagyértékű, féltve örzött könyvtárának darabjait, s három repülőjegyet vásárol Párizsba, hogy meglátogassák Otart...
A keserédes nosztalgiával teli, szépségesen komótos tempójú filmen jól érezhető, hogy az elsőfilmes rendezőnő egyik tanácsadója Otar Joszeliani, a grúz film doyenje volt. Olyan az egész mint egy 21. századi Cseresznyéskert, a középpontban egy szigorú jellemű bábuskával, aki ül a tornácon és hazavárja a fiát (a 90 esztendős Esther Gorintin nagyszerű alakítása), de persze a végén kiderül, hogy a 21. században már a szigorú bábuskák is mások kicsit...
A két fiatalabb nő - érthető módon - képtelen elmondani a hírt a nagymamának, aki valószínűleg nem élné azt túl. Megpróbálják fenntartani a látszatot: az unoka nagybátyja nevében leveleket fogalmaz, hogy ne fogjon gyanút a nagyi. Nehezebb azonban megmagyarázni, miért maradnak el a korábban rendszeres telefonhívások is. A nagymama végül megelégeli a tétlenséget és eladja nagyértékű, féltve örzött könyvtárának darabjait, s három repülőjegyet vásárol Párizsba, hogy meglátogassák Otart...
A keserédes nosztalgiával teli, szépségesen komótos tempójú filmen jól érezhető, hogy az elsőfilmes rendezőnő egyik tanácsadója Otar Joszeliani, a grúz film doyenje volt. Olyan az egész mint egy 21. századi Cseresznyéskert, a középpontban egy szigorú jellemű bábuskával, aki ül a tornácon és hazavárja a fiát (a 90 esztendős Esther Gorintin nagyszerű alakítása), de persze a végén kiderül, hogy a 21. században már a szigorú bábuskák is mások kicsit...
Depuis qu' Otar est parti
francia filmdráma, 98 perc, 2003

"Kis grúz család várja haza a Párizsban dolgozó Otart. Mikor a férfi halálhíre megérkezik, nővére és unokahúga komoly dilemma elé kerül: elmondják-e a kilencvenéves anyának a tragikus hírt... Julie Bertucelli érzékeny filmje az idei cannes-i filmfesztivál egyik legnagyobb kritikai sikere volt."
Rendező:
Linkek
Film premierek

Játék
November 3. és 5. között az Európai Parlament idén is az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatja be az Lux-díjra jelölt, döntős filmeket.
Copyright © 2023 Minnetonka Lapkiadó Kft.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek