Bruce Springsteen: The Essential Bruce Springsteen

Springsteen az ő hetvenes évekbeli és nyolcvanas évek eleji, Van Morisson, Bob Dylan és a Beatles hatását mutató eszes és érzelmes dalaival sok millió amerikainak (és persze kanadainak, európainak stb.) nyújtotta a remény erejét, amint azt már szépirodalmi példák is megerősítik (Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország, Nick Hornby: 31 dal). Bruce karrierjének második fele már korántsem volt olyan egységes, de mind magánéleti, mind alkotói válságát sikerrel győzte le, amióta pedig újra legendás zenekarával, az E Street Banddel dolgozik (lásd: Live In NYC – 2001), a siker sem kerüli el. Első átfogó válogatáslemeze az 1995-ös Greatest Hits volt, majd 1998-ban egy négy CD-s ritkaságkollekció jelent meg tőle (Tracks), melyből a vékonyabb pénztárcájú rajongók kedvéért szimpla CD-re is szelektáltak (18 Tracks). A mostani The Essential Bruce Springsteen az előző gyűjteménynél teljesebb képet ad, bónuszlemeze pedig eddig kiadatlan felvételek újabb csokrával ajándékozza meg a rajongókat. Az első lemez gyakorlatilag hibátlan dalok sora, időrendben haladva, arányosan szemezget az első hat albumról (Greetings From Asbury Park – 1973, The Wild, The Innocent & The E Street Shuffle – 1973, Born To Run – 1975, Darkness On The Edge Of Town – 1978, The River – 1980, Nebraska - 1982), melyek érzelmesen rockos, countrys, kiteljesedett hangzású, briliáns szövegvilágú szerzeményihez nem igen van mit hozzáfűzni: akinek bejönnek ezek a felvételek, szerezze be mind a hat említett sorlemezt, garantált, hogy egyikben sem fog csalódni.

A kompiláció második korongja a két „kevésbé termékeny” évtizedet összegzi, ezúttal is időrendben és dicséretesen visszafogott szerkesztésben. Ezt támasztja alá, hogy a siker tekintetében mindenképpen csúcslemeznek titulálható, hangzásilag azonban menthetetlenül „nyolcvanas évekbeli” 1984-es Born In The USA is mindössze csak három dallal szerepel. A visszafogottabb, személyesebb Tunnel Of Love (1987) és a rosszul szerkesztett, túl sok gyenge dalt sorakoztató 1992-es páros album (Human Touch / Lucky Town) megfelelően prezentált, nem hiányzik a még ma is hátborzongatóan modern és magával ragadó Streets Of Philadelphia című 1993-as filmbetétdal, a visszhangtalan 1995-ös protest-song csokor (The Ghost Of Tom Joad) pedig a legjobb felvételével, a címadóval van jelen. A 2002-es The Rising talán tartalmaz az itt szereplő háromnál jobb dalokat is, a 2001-es koncertlemezre felvett két új szerzemény pedig a válogatás végére került, ami felrúgja az időrendet, de ez legyen a legnagyobb baj.

A gyűjtemény harmadik korongja a végső érv, ami miatt a korábbi kiadványokat jól ismerő rajongóknak is megéri beszerezni a válogatást, hiszen a három évtized ritkaságaiból válogató bónuszlemez dicséretes módon csupa olyan felvételt tartalmaz, melyek még a Tracks boxban sem lelhetők fel. Van itt vicces Viva Las Vegas feldolgozás (a brit NME magazin egy válogatáslemezéről), Jimmy Cliff-reggae koncertverzióban, a legutóbbi albumról való Countin` On A Miracle akusztikus-bluesos felvétele, ritka dalok élő változatai, néhány kitűnő filmbetétdal (a Missing című egyértelműen a Streets Of Philadelpia loopos kalandozásának folytatása, a Lift Me Up falzettóban előadott különleges darab, a Dead Man Walkin` pedig sötét tónusa ellenére is igen felemelő), továbbá ritkaságok a Nebraska és The River albumok idejéből. Mindössze a Patti Smith-szel közösen írt Because The Nightot hiányolhatjuk, hiszen a „Főnök” nemcsak társszerzője a nagy slágernek, de ő maga is többször játszotta koncerten (ráadásul hely is lett volna rá, hiszen a harmadik lemez – ellentétben az első kettővel – nem használja ki a nyolcvan perces maximális játékidőt). Ez a tripla válogatás kezdőknek erősen ajánlott, remekül szerkesztett, átfogó gyűjtemény, haladóknak pedig nem kell magyarázkodni a lemaradt dalok miatt – ők úgy is tudják, hogy ennek a rendkívül tehetséges és fontos előadónak kétszer ekkora terjedelem sem lenne elég a kiváló dalai bemutatására.


első CD: 10/10
második CD: 9/10
harmadik CD: 8/10