Az első interjú

Az új Nemzeti Színház tavalyelőtt Az ember tragédiája című drámával nyitotta meg kapuit. A premier előtti főpróbán egy feltűnően csinos, fiatal hölgy roppant kedvesen, de határozottan intézkedett. Megismerkedtünk, majd elhatároztam, idővel őt is „tetemre hívom”. Beszélgetőtársam Kováts Karolina nézőtéri felügyelő.
S.: Milyen iskolába jártál, hogyan kerültél a színház vonzáskörébe?

K.K.: Az ELTE TFK francia-magyar szakán szereztem abszolutóriumot. Szakdolgozatom folyamatban van, témája Szondy Lipót analitikus és F.M. Dosztojevszkij munkásságának összehasonlítása. Évekkel ezelőtt Denke Emma hívott a Katona József Színház közönségszervező irodájába munkatársnak. Közösen csináltuk végig például Zsámbéki Gábor fővédnöksége alatt - hazánkban megrendezésre kerülő Uniós Fesztivált. Színházi tapasztalataim zömét ebben az időszakban szereztem.

S.: Akartál színésznő lenni?

K.K.: Gimnazista koromban amatőr társulatoknál kaptam kisebb-nagyobb szerepeket (Molnár Ferenc: Ibolya - Thuz Janka, Jean Genet: Cselédek - Madame). Felvételiztem a Színművészetire, de nem vettem komolyan, eleve az esélytelenek nyugalmával rúgattam ki maga az első rostán.

S.: E poszt hallatán mindenki egy tapasztalt, idősebb hölgyre gondol. Rád ezek a jelzők nem illenek. Hogyan lettél nézőtéri felügyelő?

K.K.:Ezt az állást is Denke Emmának köszönhetem, ő ajánlott be Schwajda Györgynek a Nemzeti akkori igazgatójának. Személyes beszélgetésünk eredményeként 2002. március 15-én megkaptam a nézőtéri felügyeletet. Akkor még nem sejtettem, hogy mire vállalkozom!

S.: Kérlek, meséld el egy munkanapodat!

K.K.: Sokan azt gondolják, hogy a munkám csak az esti előadásokra korlátozódik. Illusztrációként íme, egy zsúfolt napom: délelőtt a nézőtéri dolgozók (30 fő) elfoglaltságának egyeztetése. Ebéd után két órakor már bent vagyok a színházban, adminisztratív ügyeket intézek, például a befogadott előadások és a Megyejárás műsorainak (különvonat, kiállítások) pontosítása. További feladataim állami rendezvények, Prima Primissima, örökös tagság, versfesztivál, gyermeknap programjainak folyamatos egyeztetése a művészeti titkársággal és a PR-osztállyal. Este öttől pedig a közönség forgalmi rész felügyelete, egészen az előadás befejezéséig.

S.: Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával említetted, rengeteg olyan problémával kellett szembenézned, amire nem is számítottál. Rendeződtek ezek a dolgok?

K.K.: Az új épület beüzemelése és folyamatos megismerése volt a legnehezebb. Szerencsére a kivitelező cég a hibákat elhárította.

S.: A stúdiószínpadi és a nagyszínházi előadások kezdési időpontja - más színházakétól eltérően - egybeesik. Hogyan tudsz egyszerre két helyen lenni,

K.K.: Némi rohangálással és a helyetteseim (Ordódy Gábor és Viszt Péter) segítségével. Azért is tartom fontosnak, hogy a nézőtéri csapat fiatalokból álljon, mert az öt emeletnyi szintkülönbséget néha másodpercek alatt kell „bejárni”.

S.: Az új direktórium vezetése alatt mennyit változtak feladataid a korábbiakhoz képet?

K.K.: A kezdetekhez viszonyítva dupla előadásszámmal működik a társulat. Nagyobb hangsúlyt fektetünk a műsorfüzetek és a különböző kiadványok terjesztésére. Az idei szezonban jelentettük meg azt a könyvsorozatot, amely az újonnan bemutatott darabok szövegeit tartalmazza. Ezek megismertetése és árusítása fontos szerepet játszik életünkben.

S.: Az előző évadban segítetted a piccolo Színház működését is. Miért nem folytattad?

K.K.: feladatköröm bővült, kiteljesedett. Idő hiányában és egyeztetési nehézségek miatt már nem tudtam a Piccolo közönségszervezési feladatait ellátni. Sajnálom, hogy Kőváry Kati és az Éjszakai Színház már csak egy szép emlék.

S.: Szabad estéiden - ha vannak ilyenek - megnézed más társulatok produkcióit?

K.K.: Természetesen. Ma éppen a Katonába készülök Ivanovot nézni.
Gaál Tamás
2004.08.05
|


Játék
One-woman show egy utolsó felvonásban William Luce művéből a GK Társulat és a Manna produkciójában.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.