A bálnalovas

A 12 éves Paikea egyáltalán nem tipikus lány, csupa fiús dolog érdekli: búvárkodás, harcművészet meg mindaz, amire nagyapja a helyi bennszülött srácokat oktatja. A foglalkozásokról Paikea szigorúan ki van tiltva, bármennyire is szeretne ott lenni. Koro nagypapa, maori vezérek ivadéka születésétől fogva neheztel a lányra: fiú ikertestvére ugyanis holtan jött a világra, Koro pedig inkább fordítva kívánta volna, a vezéri vérvonalnak ugyanis folytatódnia kell. Lány létére Paikea a törzs ősatyjának nevét viseli, aki a mítosz szerint, miután kenuja elsüllyedt, egy bálna hátán lovagolva érte el Új-Zéland partjait. Paikea rajongásig szereti konok nagyapját, mégis szembe kell szállnia vele, hogy beteljesíthesse a küldetést, amelyet önmagánál nagyobb erők ruháztak rá. 
 
A mítoszok olyan történeteket fogalmaznak meg kristálytiszta formában, amelyek újabb és újabb formában élednek újjá az emberek között. A bálnalovas a hagyományokkal átitatott maori közösségen belül példázza, az eredetmítosz nem a múlt öröksége csupán, de élő minta a fennmaradáshoz. Sir Witi Ihimaera regényének gyönyörű filmváltozatát a helyi atmoszféra érzékletes megidézésén túl a színészi alakítások teszik emlékezetessé: Rawiri Paratene a nagyapa szerepében; a Hollywoodban nemcsak maori, de mindenféle arab és latin epizódszerepekre rendszeresített Cliff Curtis; és főként az alakításáért Oscar-díjra jelölt Keisha Castle-Hughes, akit jövőre Naboo királynőjeként láthatunk majd viszont a Csillagok háborúja harmadik epizódjában.