Kedvenc helyek

Marianne Faithfull: Before The Poison

olvasói
(0)
(Naive / MusiCDome)

Marianne Faithfull december elsején Milánóban színpadra lépés előtt összeesett. Az orvosok súlyos kimerültséget diagnosztizáltak nála, és le kellett mondania turnéja összes hátralévő koncertjét – köztük a bécsi fellépést is. Kívánjunk neki jobbulást új albuma dicséretével, főleg, hogy egy újabb mesterműről van szó, melyen a legendás brit énekesnő – akárcsak a 2002-es Kissin' Time idején – ismét fiatal tisztelői hadával dolgozott. Damon Albarn (Blur, Gorillaz) mellett ezúttal PJ Harvey és Nick Cave írta neki dalok nagy részét.


Az 1946-os születésű énekesnő igencsak megerőltette magát az elmúlt néhány évben: a Kissin` Time megjelenése után élete egyik leghosszabb koncetkörútját bonyolította le, majd a Before The Poison 2003 nyarán és őszén zajló felvételei után Robert Wilson kortárs operájának, a William S. Borroughs és Tom Waits munkáira épülő The Black Ridernek a londoni és San Franciscó-i bemutatójára próbált, és hetvenvalahány előadást nyomott le belőle, majd az új album megjelenése után, 2004 novemberétől ismét koncertezni kezdett, ámde a turné 13. állomásán, Milánóban beütött nála a krach. A Before The Poison megjelenése kapcsán amúgy is megjegyezte: lehet, hogy ez lesz az utolsó lemeze, ezért is akart ennyire nyers és szikár anyagot tenni rá. Való igaz, bármily izgalmas is volt a Kissin` Time-ban, hogy annak dalait Beck, Billy Corgan, Dave Stewart, Etienne Daho, Pulp- meg Blur-tagok társaságában írta és rögzítette az énekesnő, az a 2002-es lemez nem tudott hangzásában egységet alkotni. Az új album esetében kisebb a merítés, a 41 perc alatt lepergő tízszámos anyag összeállításában csupán négy dalszerző segédkezett, és azok zenei világa is sokkal közelebb van egymáshoz: az öt számot – három kész szerzeményt és két közösen írt szövegű dalt – hozó Polly Jean Harvey és a három Faithfull-dalszöveget megzenésítő Nick Cave szinte egymás női/férfi megfelelői (nem véletlen, hogy a kilencvenes évek közepén rövid és viharos szerelmi viszony is volt köztük, és az sem véletlen, hogy a Before The Poison felvételeinél sem voltak egyszerre jelen a stúdióban), de a Blur-vezér Damon Albarn és Jon Brion amerikai filmzeneszerző (lásd: Eterenal Sunshine Of The Spotless Mind) által komponált további egy-egy számot is PJ Harvey hangmérnöke és zenészei (köztük a Porisheadből ismert kopasz multiinstrumentalista, Adrian Utley) rögzítették.

Marianne Faithfull és Polly Jean Harvey találkozása szinte sorsszerű volt (nem véletlen, hogy egy évtized különbséggel mindketten ugyanazt a Brecht/Weill-dalt dolgozták fel: A katonafeleség balladáját), a sokat megélt énekesnő karcos hangja borzongatóan illik a nála egy generációval fiatalabb rockcsaj éjsötét, bluesos világához, de a többiek közreműködései is zökkenőmentesen illeszkednek a borús egységbe, ahogy a lemez témái is: a szerelem irracionalitása, a barátság dicsérete, egy gyermekét útjára taszító anya könyörtelen szózata (a No Child Of Mine zárórésze PJ Harvey Uh Huh Her albumára is átvándorolt), a politikai és közérzeti helyzetjelentés (a címadó dal egy gáztámadást vizionál, a Doorstól kölcsönzött „everybody loves my baby!” sort mantrává tevő Desperanto címe a kétségbeesés világnyelvére utal, a záró City Of Quartz pedig játékzongora-csilingeléssel és altatódalszerű dallammal mesél egy romlott és gonosz elnyomó birodalomról, a babiloni szajháról.)


9/10
Déri Zsolt
2004.12.06
|


Játék
Az Éles Gábor Triót a névadó 2009-ben hívta életre Móré Attilával, azzal a céllal, hogy egy sajátságos zenei nyelvet beszélő alkotói közösséget hozzon létre, mely 2010-ben Szkladányi András basszusgitárossal egészült ki.
Már a lelőhelyeken az új Pesti Est! Fotózkodj vele ha látod, használd a #pestiestles hashtaget, és mi belépőkkel ajándékozunk meg! #jatek #hashtagjáték #nyeremenyjatek #kulturalisjatek
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.