Neil Young: Greatest Hits

Itt most nem következik a karrier összefoglalása, ez a lemez is csak nagyon vázlatos képet nyújt az újdonsült érdeklődőknek. Ha végiggondoljuk, hogy a könnyűzene történetének legnagyobb alakjai – Neil Young mellett Bob Dylan, John Lennon, Brian Wilson, Lou Reed, David Bowie, Iggy Pop, Johnny Cash, Bob Marley és bocs, ha kimaradt valaki – hány zseniális lemezt készítettek (nem kitűnőt, meg nagyon jót, hanem tényleg ZSENIÁLISAT), akkor gyorsan kiderülhet, hogy mind közül Young az egyik legesélyesebb a koronára. De persze nem, a zene nem méricskélésekről szól, hanem az idő, a hangok és az érzelem kölcsönhatásáról, az ihletettségről és megérintettségről. Neil Young pedig már nagyon régóta, nagyon sok lemezen keresztül felel meg ennek a számára belső követelésnek. 1977-ben megjelent egy tripla nagylemezes (a későbbi CD-kiadáson „csak” dupla) válogatása Decade címmel, 145 percben – az például korrekten foglalta össze az addigiakat. Persze, ha most is az lett volna a tematika, mint akkor (legnagyobb dalok, alternatív változatok, kincset érő ritkaságok), akkor egy nagyon sok CD-s doboznak kellett volna megjelennie. Minimum egy tripla kiadvány lett volna ildomos, mint nemrégiben Springsteennél (The Essential Bruce Springsteen), az utóbbi évek életműösszegző kétlemezes kiadványainak (The Essential Leonard Cohen, The Essential Bob Dylan, Best Of Bowie, Lou Reed: NYC Man, Rolling Stones: Forty Licks, The Who: The Ultimate Collection, Aerosmith: O, Yeah, Pink Floyd: Echoes stb.) nagysikerű zeneipari trendjével talán még egy dupla album is megvédhető választás lett volna, de ez az egylemezes kategória - még ha a slágerlisták és eladási mutatók Neil Young esetében amúgy irreleváns világára utaló Greatest Hits cím mögé is bújik - egyszerűen megbocsáthatatlan!

Mit tartalmaz a lemez? A második, harmadik és negyedik Neil Young-album legismertebb szerzeményeit (hármat-hármat), két Crosby, Stills, Nash & Young-slágert (tehát a gyűjtemény 16 számából 11 az 1969-71 közti periódusban készült!), három további felvételt a hetvenes évek második feléből - és mindössze egyet-egyet a nyolcvanas és a kilencvenes évek terméséből!

Ha Neil Young személyesen engem kért volna meg, hogy én állítsam össze a szimpla válogatáslemezét, a leghatározottabban visszautasítom. A dalok hibátlanok, de ez az egylemezes forma kritikán aluli.


dalok: 10/10
szerkesztés: 1/10