Kedvenc helyek

The Aviator (filmzenelemez)

olvasói
(0)
(Columbia / Sony BMG)

A Howard Shore-féle aláfestő zenét tartalmazó album mellé Martin Scorsese az Aviátor betétdalaiból is összeállított egy filmzenelemezt. A húszas, harmincas és negyvenes évekből származó szerzemények egy része eredeti felvételről hallható, más részüket mai előadók éneklik, köztük a Want One és Want Two című ikeralbumainak felvételei közben még a filmben való szereplésre is időt szakító Rufus Wainwright.


Martin Scorsese híres a szakmában zenei memóriájáról és kiváló betétdal-választásairól, gondoljunk csak a Nagymenők vagy A holtak útja filmzenelemezére. Új filmjéhez, a milliárdos kalandor Howard Hughes fénykorát bemutató Aviátorhoz azonban nem az általa is átélt ötvenes, hatvanas, hetvenes évek populáris dalkultúrájából kellett szemezgetnie, hanem az azt megelőző három évtizedből, Gershwin, Glenn Miller, Benny Goodman, Bing Crosby, Artie Shaw és Django Reinhardt munkáiból. Az utóbbi öt előadótól egy-egy remekül megválasztott felvételt kapunk („a világ legjobb gitárosától”, Djangótól a korszak egyik legnagyobb sztenderdjét, a Louis Armstrongtól és Ella Fitzgeraldtól is jól ismert I Can`t Give You Anything But Love-ot halljuk), de van itt egy-egy szám „az első bojgrupptól”, a doo-wop előfutár Ink Spotstól és Kurt Cobain kedvenc bluesénekesétől, Huddie ”Lead Belly” Ledbettertől is.

Scorsese azonban a korabeli szerzemények egy részét újravetette a filmhez mai előadókkal, olyan hagyományörző együttesekkel, mint a Vince Giordano vezette Nighthawk Orchestra vagy a Manhattan Rhythm Kings, továbbá olyan énekesekkel, mint a New York Dolls pre-punk glam-rock zenekar egykori frontembere, a kabaré-varietére már a nyolcvanas években ügyesen átnyergelt David Johansen, illetve a napjaink legjobb énekhangjával (és nem mellesleg lenyűgöző dalszerzői tehetséggel) rendelkező Rufus Wainwright, akit most már nyugodtan kikálthatunk a filmzenelemezekre készített feldolgozások királyának is (lásd: Moulin Rouge, Zoolander, Shrek, I Am Sam, Bridget Jones – The Edge Of Reason). A hetyke kanadai-amerikai dalnokot ezúttal azonban most először szereplőként is láthatjuk, a film elején, amint az I`ll Build A Stairway To Paradise című Gershwin-szerzeményt adja elő, sőt még táncol is hozzá (ráadásul nagyhírű zenészfamíliájának két további tagját is beválogatták a filmzenéhez: húga, Martha Wainwright és apjuk, Loudon Wainwright III egy-egy lassú szvingben mutatják meg, hogy nem csak folkos dolgokat tudnak énekelni). A borítófotókon hiába keressük a lenyalt frizurát viselő Rufust, csak a Jean Harlow-t alakító Gwen Stefanit találjuk, őt azonban sajnos nem halljuk énekelni.


8/10
Déri Zsolt
2005.03.23
|


Játék
AZ A BAAAJ... …hogy Kiki nem szeret kirándulni. És hogy anya mindig sokat dolgozik. És hogy a nagyi háza teli van pókokkal. És még annyi minden más is!
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.