Viasztestek (2005)

A Viasztestek hősei, velem ellentétben, rendesen meglepődnek - ez a különbség valóság és fikció között. Ők ugyanis a fickós valóságot kedvelik, legalábbis Carley (Elisha Cuthbert - 24, Szüzet szüntess) és Paige (Paris Hilton), a két édibédi, akik három koraérett tinicsótány társaságában járják az Újvilág soksávos országútját, de a műfaj (horror) szabályainak megfelelően hamarosan poros mellékútra hajtanak, kicsit köhécselnek a tömény hullaszagban, csapatokra oszlanak, majd szépen sorban mind (?) elhullnak. 
 
Jaume Collett-Serra rendező nem sokat törődött az azonos című klasszikusok (House of Wax: 1933, 1953) cselekménybonyolításával, inkább az Aki bújt, aki nem és A texasi láncfűrészes remake-változatának modorában, retró farmerreklámokból kölcsönvett színvilággal festette gyöngyvászonra a peches sportrajongók kalandjait. A megcélzott nézői korcsoport maradéktalan szórakoztatására szerephez jut a történetben egy videokamera, némi orális majális, arcbőr lehúzása, belek kiforgatása, testvérharc, fémes félelem, szakadt ékszíj, olvadó „viaszkoshullák” - magyarul a film durvább, mint a Himnusz. A Viasztestek legújabb feldolgozásának elkészülte nem csupán a nyári horrordömpingnek köszönhető, de elsősorban Hilton kisasszonynak, minden hónaljkutyák védőszentjének, aki ezzel a műremekkel írja be nevét a filmtörténet nagykönyvébe. Domborít is rendesen a kislány, még a feszítővas árnyékában is, amolyan amerikai hazafias mellbedobással - nem kell azonban elkeserednünk: lesz még Paris magyar faggyú!