Kedvenc helyek

Billy Corgan: The Future Embrace

olvasói
(0)
(Warner)

A Smashing Pumpkins egykori frontembere a közepesen sikeres, rövid életű Zwan együttessel felvett 2003-as Mary Star Of The Sea album után most egy nyolcvanas évek hangulatú szólólemezzel jelentkezik, amin Robert Smith (The Cure) és a Smashing Pumpkinsből ismert dobos, Jimmy Chamberlin is vendégszerepel.


Billy Corgan az 1988 és 2000 között működő Smashing Pumpkins dalszerző-énekeseként elért mindent: a zenekar az évtized egyik legfontosabb rockegyüttese lett, olyan nagyszerű, maradandó lemezeket adtak ki, mint a 1991-es Gish, az 1993-as Siamese Dream vagy az 1995-ös dupla album, a Mellon Collie And The Infintite Sadness című (amely rendszeres szereplője a különböző top100-as öröklistáknak), de meg kell említeni a kevésbé ütős, erősen művészkedő, de szép dalokat tartalmazó Adore-t (1998), vagy a MACHINA/The Machines Of God (2000) című korongot is. Corgan ikonná vált az évek során, s bár sajátos énekstílusa, magas hangja és affektálós manírjai ugyan megosztották a közönséget, azonban a zenekarvezető előadói és főként dalszerzői tehetsége kétségtelen volt.

Aztán az ezredfordulón feloszlott a Smashing Pumpkins (kiadtak még egy életműösszegző válogatást Greatest Hits - Rotten Apples címmel), Billy vendégeskedett a New Order Get Ready című albumán és annak turnéján, majd új zenekart hozott létre Zwan néven. A Mary Star Of The Sea című album egész szokatlan, életvidám és erős album lett, de a sikertelenség miatt a projekt hamar meg is szűnt. Két év után Corgan most visszatért - sajnos egy kétes minőségű szólólemezzel.

A lemez felvételeinél a Nitzer Ebb két tagja, Bjorn Thosrud és Ben Harris segédkezett, ez ki is hallható a nyolcvanas évek zenei világát idéző felvételekből. Szinte minden számban programozott dobgép és szintetizátor szól, ami valahogy visszavesz a dalok erejéből és levon azok értékéből. A korai Smashing Pumpkinst és a New Ordert (vagy némiképp a Depeche Mode-ot idéző) hangzás és zenei világ valahogy nem tud kibontakozni, ígéretes dalok vannak ugyan, de sajnos csak ígéretesek maradnak. Ilyen a nyitó All Things Change (tipikus Corgan-szerzemény) vagy a groove-os gitáralappal lüktető The Camera Eye, a technós dobgéppel bíró A100, vagy a hegedűvel ellátott DIA. Az album igazán emlékezetes darabja a Now (And Then), de kiemelkedik az Adore zenei atmoszféráját idéző I`m Ready is. Viszont vannak olyan töltelékszámok is, melyekben Corgan már-már kifejezetten zavaróan affektál - ilyen a Sorrows (In Blue) és a Strayz. Ráadásul Jimmy Chamberlin (dob) és Robert Smith (vokál, gitár) vendégeskedése alig kivehető, nem kaptak igazán nagy szerepet. A meglepetést a Bee Gees To Love Somebody című slágerének átdolgozása jelenti.

Sokat javított volna a lemezen, ha több hangszeres zenész szerepel rajta - főként a dobos hiányzik sok számból, a monoton dobgépek miatt nem igazán élvezhetőek a dalok. Tényleg úgy tűnik, hogy az lenne a legjobb, ha teljesülne a rajongók álma és újra összeállna a Smashing Pumpkins (főleg, hogy ennek lehetőségét legutóbbi nyilatkozataiban maga Corgan is lebegtette).

6/10
Hó Márton
2005.07.15
|


Játék
A világhírű zongoraművész, a Liszt-díjas Farkas Gábor legújabb, a Hungaroton gondozásában megjelent lemezének anyagát mutatja be szerda esti koncertjén.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.