Zorro legendája

Ami azt illeti, ez a Zorro már nem az a Zorro, hiszen már van egy 10 éves kisfia, meg egy kissé megcombosodott és házsártossá vált neje, aki a legszívesebben még az esténkénti igazságosztást is megtiltaná a haverokkal. Ez pedig házasságuk válságához vezet, és Zorrónét legközelebb egy fess, de roppant gyanús európai grófocska oldalán láthatjuk, amelynek hatására hősünk rohamos züllésnek indul. A mi Zorrónk alkoholista lesz! Szerencse, hogy van neki a 10 éves kisfia, akiről ebben a bekezdésben már szó esett!

Míg az előző Zorro-mozi viccesre vett kalandfilm volt, a mostani már elpoénkodott családi mese lett. Persze vannak itt gonosz és megmentésre váró csóró mexikóiak - ők az amerikai mozi kedvenc kliséi -, de az akció visszafogott, a sztori, amely már az amerikai polgárháború felé kacsingat, a végletekig lebutított, Banderas pedig csak nem hajlandó komolyan venni magát. Az történhetett, hogy a Kémkölykök három része után Antonio, ez a nagy gyerek, kicsit úgy maradt, és abban a hiszemben nyomta le a forgatást, hogy megint 12 év alattiakat kell szórakoztatnia. Ez néha vicces, máskor enyhén fárasztó, különösen, amikor részeget kell játszania, de úgy, hogy azért még szalonképes legyen a kiskorúak előtt. Mondjuk úgy, hogy az egészben színészileg is a fekete ló, Tornado a legjobb, vagyis megint győzött az örök igazság, mely szerint a folytatásnál csak a megkésett folytatás lehet rosszabb.

Nekem amúgy külön fájt, hogy nem láthattam újra a csonthülye, de jóravaló kövér Garcia őrmestert, helyette viszont megkapjuk Armand grófot, a (mozi)történelem első szlovén gazfickóját és egy cigányasszonyt, aki konkrétan magyarul koldul Mexikóban!