Démoni nők: két Jeanne, egy Carmen

Az örökzöldek közül is az egyik talán legtöbbször megidézett alak az orleans-i szűzé, a XV. századi francia történelem harcos amazonjáé. Luc Besson hi-tech szuperprodukciójában Jeanne D`Arc szerepét a XXI. századi világmegmentésben már jól bevált ötödik elemre, Milla Jovovichra osztja. A középkori történetből Besson keze alatt irdatlan statisztahadsereggel felvett, digitális trükkökkel és valódi pirotechnikával alaposan megtámogatott gigantikus fantasy film válik. A száguldó farkasok és a nagyszabású látomások árnyékában már-már eltörpülni látszik Jeanne alakja, pedig a történelem bizonysága szerint két év alatt tényleg feje tetejére állított egy országot. John Malkovich ezúttal kevéssé emlékezetes a dauphin szerepében, aki viszont egy fekete csuklyában ellopja a showt, az maga a sátán Dustin Hoffman előadásában. Az a jelenet, amiben kikérdezi Jeanne-t arról, hogyan tudja bizonyítani a neki küldött isteni jeleket, a szatíra magasiskolája, már csak az nem világos, hogy ha leginkább a sátán ábrázolásában érzi elemében magát a rendező, akkor miért egy szentről készít filmet - ez Jeanne-nal szemben valahogy nem tisztességes. ***

Carlos Saura művének főhőse is egy sokszor, sokféleképpen bemutatott nőalak: Carmen. A spanyol rendező úgy formálja saját képére a témát, hogy táncfilmmé alakítja a jól ismert, tragikus szerelmi történetet. A film a Carmen előadására készülő flamencoegyüttes próbáinak, a koreográfia és a produkció születésének folyamatát követi, s annak leszünk tanúi, hogyan fonódnak össze végzetesen a színpadon zajló események a szereplők magánéletével. A két szál egymásba szövésével a rendező a Pigmalion-történetet is megidézi. Saura filmjében ugyanis a koreográfus teremt/alakít végzetes nőt a Carmen szerepére kiválasztott fiatal táncosnőből, akibe azután beleszeret. A hihetetlen erővel vibráló tánc és Paco De Lucia temperamentumos zenéje teszi a műfaj klasszikusává e filmet. ****

A végére hagytam a legfőbb csemegét: Catherine-t (Jeanne Moreau), Francois Truffaut Jules és Jim című filmjének hősnőjét. Truffaut mintha csak a figura démoni erejét akarná megtörni azzal, hogy a címbe a nő neve helyett a két férfiét helyezi, akiket azonban külön-külön és együtt is ez a bohó, néha bajuszt és sildes sapkát öltő, gyalog s autóval vízbeugró, biciklin szeleburdin száguldozó, varázslatos jelenés tart bűvkörében. Érezzük-látjuk, hogy ez a sajátos szerelmi háromszög valójában négyszereplős, mert csak a bolond nem látja: Jeanne Moreau-ba még a rendező is szerelmes. Ez az 1962-ben készült film örök időkre a szabadság és a szerelem kamaszos és romantikus ünneplésének alapműve marad. *****

The Messenger: The Story of Joan of Arc (16)
1999 francia történelmi film Hossz: 151 perc Forgalmazó: Warner Home Video Hang: német, angol DD 5.1 Kép: 16:9/2,35:1, színes Felirat: magyar + 17 nyelv Extrák felirata: német, holland Extrák: Előzetesek, alkotói életrajzok, a kísérőzene külön is hallgatható, valamint egy 24 perces összeállítás a valós történeti személy és a film kapcsolatáról. ***

Carmen (16)
1983 spanyol táncfilm Hossz: 109 perc Forgalmazó: InterCom Kép: 16:9/1,85:1, színes Hang: spanyol DD 5.1 Felirat: magyar Extrák: Előztes, életrajzok. *

Jules et Jim (12)
1961 francia filmdráma Hossz: 101 perc Forgalmazó: Fantasy Film Kép: 16:9/2,35:1, fekete-fehér Hang: magyar, francia mono Felirat: magyar Extrák: Rövid, állóképekkel illusztrált bevezető a filmhez. Truffaut a filmről, és a film alapjául szolgáló regényről beszél néhány percben. **