BloodRayne

Kate Beckinsale (Underworld 1-2.) óta tudjuk, hogy egy jó mozgású vérszopóka nemcsak a világot képes megmenteni mindennemű gonosztól, de a nézőket is maradéktalanul elszórakoztatja, hogy a kritikusokról ne is beszéljünk... 
 
Tudja ezt Uwe Boll német rendező is, akit egyesek legszívesebben a D film koronázatlan királyához, Ed Woodhoz hasonlítanak: a kistermetű irodalmár-közgazdász-filmes neve egy jobb lexikonban valahol az ösztönös zseni és a kétbalkezes idióta szócikkek kereszteződésében található, számítógépes játékokból adaptált munkái mérvadó adatbázisokban rendszerint a legrosszabb száz között végzik. Ez a furcsa tényállomány azonban nem akadályozhat meg minket, felelőtlen nyári mozistákat abban, hogy felhőtlenül szórakozzunk a félig ember, félig vámpír (dhampir) Rayne kisasszony (Kristanna Loken - Terminátor 3.) tizenhetedik századi romániai kalandjain. A kardforgató csinosság ezennel nem a szászok, nem a székelyek, nem a csángók és nem is a szekusok, hanem tulajdon apja, a Vámpírkirály (Ben Kingsley - Schindler listája, Twist Olivér) ellen harcol, hogy alaposan megbosszulja anyja halálát. Segítségére van ebben egy csapat hollywoodi nagyágyú (Michael Madsen, Billy Zane, Michelle Rodriguez), akik úgy ingáznak A és B filmek között, mint Kállay miniszterelnök anno a nagyhatalmak között. 
 
Akit a sok történelmi hasonlat sem győzött meg, az bízza magát a tömény akcióra, és a joystick helyett markolja meg bátran a pattogatott kukoricát!