Ramones: Greatest Hits

A Greatest Hits című albumra 50 percben 20 szám került, de jellemző, hogy azok több mint fele a budapesti születésű Tommy Erdelyi dobossal készült első három album idejéből való (vagyis 1976-ből és 1977-ből!), amikor a hatvanas évekebeli girl group és surf pop dallamvilágot a lehető legprimitívebb garázs-rockba oltó New York-i punkzenekar egyszerűen nem tudott hibázni másfél-kétperces manifesztumszerű dalaival (Blitzkrieg Bop, Beat On The Brat, Judy Is Punk, Sheena Is A Punk Rocker, Pinhead, Rockaway Beach, We’re A Happy Family, Cretin Hop, Teenage Lobotomy stb.). A lendület aztán az évtized hátralévő néhány évében is kitartott: az I Wanna Be Sedated, a Rock’N’Roll High School vagy a Do You Remember Rock’N’Roll Radio? örök klasszikusok. A kronológiai sorrendben haladó kiadványon csupán az utolsó négy felvétel datálódik 1980 utánról: az 1981-es The KKK Took My Baby Away és az 1989-es Pet Sematary filmbetétdal kötelező darabok, az Outsider nyilvánvalóan a Green Day 2002-es feldolgozásának sikere miatt került ide, a primkó Wart Hog meg bizonyára azért, hogy legyen egy olyan szám is, amit az „egy-két-há-négy” bekiabálásairól elhíresült Dee Dee Ramone basszista énekel (ez utóbbi kettő az 58 számot tartalmazó dupla Anthology válogatáson nem szerepelt). 20 dal egy best of kiadványon elegendőnek tűnhet, de a Ramones esetében bőven fért volna még egy szimpla CD-s válogatásra. A korai korszakból a Now I Wanna Sniff Some Glue, a Gimme Gimme Shock Treatment, a Chinese Rock, a szokásos Ramones-minimálnál is minimálabb szövegű I Don’t Care vagy a Surfin’ Bird feldolgozás simán itt lehetne, de még az 1985 utáni időszakból is ide kerülhetett volna a My Brain Is Hanging Upside Down (ami a Rocksuliban is kulcsszerepet kapott), az I Wanna Live, vagy a Tom Waitstől feldolgozott I Don’t Wanna Grow Up. Akinek semmilyen Ramones-anyaga, persze kezdhet ezzel a mostani válogatással is, hiszen gyenge darab lényegében nincs rajta, de aki igazán jót akar, az a kétlemezes Anthologyt keresse.