Stephen King: Halálsoron

Ez a film inkább elgondolkodtató és megható, amiben nagy szerepe van annak a baszom nagy darab négusnak is, aki a halálsorra került főszereplőt, a kettős gyerekgyilkossággal vádolt John Coffey-t játsza. Ő egyébként Michael Clarke Duncan, akit talán az Armageddon csempészett be - nagyon helyesen - a köztudatba. Hanks meg hozza szokásos formáját, ha akarom emberi, ha akarom egoista. Ő közintézményünkben a fő börtönőr (Paul Edgecomb), aki nem sok mindenen lepődik már meg, de mikor a hatalmas rab megérkezik, neki is tátva marad a szája.
 
Aztán tovább tátódik, ugyanis amellett, hogy a borzalmas-dromedár termetű rab galamblelkű, még emberfeletti képességekkel is rendelkezik, többek közt a gyógyítás hatalma adatott meg neki. Fizikai és transzcendens erejéhez azonban gyermeteg lélek társul, így az ítélet-végrehajtás még nehezebb. Paulnak észre kell vennie, hogy paradox módon az elítéltek között sokkal több emberségre lel, mint saját, olykor kifordult lelkű kollegái között, és át kell értékelnie az óriás halálraítéltről alkotott véleményét is. Jó kis film, de inkább lassú, mint izgalmas, és erőssége főleg a jellemábrázolásban merül ki. Inkább ő, mint a végső megoldásként kínált halál!