Kedvenc helyek

Jarvis Cocker: Jarvis

est.hu:
9/10
|
olvasói
10/10 (1)
(Rough Trade/CLS)

A 2001-es We Love Life album Budapestet is érintő turnéja után a Hits válogatást és klip-DVD-vel nyugdíjba küldött Pulp együttes vezére, Jarvis Cocker 2003-ban egy zenészhaverjával, a Fat Truckers-tag Jason Buckle-lel közösen még készített egy elektro-pop poénlemezt Relaxed Muscle név alatt (A Heavy Night With…), majd immár családapaként Franciaországba költözött. Csak 2006 végén állt elő első szólóalbumával – és nem okozott csalódást.
Az értelmiségi popsztár persze a köztes időszakban is kedvtelve dolgozott közreműködőként, illetve dalszállítóként – a szokásos kiemelkedő színvonalon. Feltűnt Marianne Faithfull (Kissin' Time), Richard X (Presents His X-Factor Vol. 1), az UNKLE (Never, Never, Land), Nancy Sinatra (Nancy Sinatra), a Lovers (The Lovers) és Charlotte Gainsbourg (5:55) lemezein, Lee Hazlewood (Totally Lee), Serge Gainsbourg (Monsieur Gainsbourg Revisited) és Leonard Cohen (I'm Your Man) előtt tisztelgő válogatásokon, egy tengerészdalos kompiláción (Rouge’s Gallery), sőt a Harry Potter And The Globet Of Fire filmzenéjéhez még egy alkalmi szuperguppot is összehozott haverzenészekkel, köztük Radiohead-tagokkal. 2006-ban duplalemezes kiszerelésben újra kiadták a három legjobb Pulp-korongot (His’n’Hers, Different Class, This Is Hardcore), szintén dupla formátumban megjelent a zenekar két évtizedet átfogó The Complete Peel Sessions című gyűjtemény, Jarvis a Pulp egykori basszusgitárosával, Steve Mackey-vel szerkesztett kedvenceiből egy dupla válogatáslemezt (The Trip), és végre előjött egy önálló albummal is, amit a Live 8 ihletésére írt Cunts Are Still Running The World című dalával harangozott be saját MySpace-oldalán. 
 
Az egyszerűen Jarvis címet viselő album klasszicizált, zongorás, gitáros, szimfonikus popzenét tartalmaz nagyívű dallamokkal és szép kórusokkal, valamint Cocker vitriolos, megnyugtatóan ismerős, de cseppet sem megnyugtató példabeszédeit – a megszokott első osztályú színvonalon. A lemez társproducere Graham Sutton (a poszt-rock címkét először megkapó Bark Psychosis frontembere) volt, fő közreműködője pedig egy régi zenészhaver, a Pulp utolsó turnéfelállásban is besegítő Richard Hawley (lásd: Coles Corner), míg a klasszikus Pulp képviseletében Steve Mackey is feltűnik. A lemez zeneileg Scott Walker hatvanas évekbeli szólólemezeinek szellemét, stílusos crooner hagyományokat viszi tovább, míg szövegeit tekintve egy nyitott szemű, éles eszű, felvágott nyelvű művész tudósítása a mai világról – mely apátiájával, önmagát felfaló gazdasági szerkezetével lassan, de annál biztosabban halad a pusztulás felé.  
 
Egy húsz másodperces zongorás motívum keretezi a lemez tíz fő dalát, melyek között akad soulos-fúvós szerzemény (a Nancy Sinatra-lemezről ismerős, Hawley-val közösen jegyzett Don’t Let Him Waste Your Time), hatvanas évekbeli obskúrus dal hangmintájára épített baljós elektro-rock (Black Magic), apokaliptikus slágerszerűség (Heavy Weather), zongorás halálballada (I Will Kill Again), játékos barkácsdarab (a szintén a Nancy Sinatra-lemezre, szintén Hawley-val írt Baby’s Coming Back To Me) és gerjedős-zajos rockattak (Fat Children). A lemezzáró, második instrumentális részlet után jön egy halk, elköszönő dalocska (Quantum Theory), majd 25 perc csend után a már említett Running The World kiábrándult, politikusoknak vulgárisan beszóló, metszően igaz kirohanása zárja méltóképpen ezt a briliáns albumot. 
Dömötör Endre
2006.12.11
|


Játék
Bizet klasszikus operája, a Carmen táncfantáziaként született újjá.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.