A királynő

Többek között ezt az asztali igényt elégíti ki a Veszedelmes viszonyokat és Gyönyörű mocsokságokat jegyző Stephen Frears rendező új filmje, mely a Diana hercegnő halála utáni egy hét eseményeit veszi sorra II. Erzsébet királynő szemszögéből (pontosabban divatjamúlt szemüvegén keresztül) nézve. A királynő azonban nem csupán hazai bulvárrajongóknak készült, hiszen egyrészt komolyan vizsgálja az események előtt fél évvel beiktatott miniszterelnök, Tony Blair és a királynő viszályát, valamint a populáris demokrácia szülte új kihívásokat, másrészt Lady Diana volt olyan népszerű, hogy világszerte figyelmet érdemeljen végzetes balesetének utóélete. Itthon például nem egy Kádár János- vagy Gergely Róbert portrét váltott fel Diana arcképe anyáink és nagyanyáink vitrinjében. 
 
Nos, Frears mindössze tíz év távlatából is sikerrel nyújt történelmi rálátást az eseményekre, mutatja be a miniszterelnöki kampánygépezet királyi családra gyakorolt nyomását, és fest pontos képet a szereplők karakteréről. Helen Mirren egyenesen királynői alakítást nyújt a csak lassan feleszmélő II. Erzsébet szerepében, Michael Sheen meggyőzően adja a nagyokos reformer Blairt, és a végén már azt hisszük, hogy valójában egy szerelmi történetet látunk - hiába, még egy megrögzött szoci szív is megenyhül, ha koronás fővel hozza össze a Jóisten!