Lora

Herendi Gábor rendező szerencsére máshogy képzeli a műfaj ápolását, hiszen ő már a Valami Amerikával is bebizonyította, hogy nemcsak a szórakoztatás fontos számára, hanem hogy a nézők a történetben felismerjék önmagukat és szűkebb környezetüket. A magyar közönségfilm feltámasztásának vádpontjában jó eséllyel „elmarasztalható” filmes - második dobása, a vegyes fogadtatású Magyar vándor után - most még nagyobbat merít a helyi valóságból, és úgy mond el egy hazai viszonyokra írt történetet, hogy a kacifántosabb amerikai tévéfilmek és sírós vászondrámák rajongói is megnyalhatják utána minimum kilenc ujjukat. 
 
A reklámfilmes-középvezetős píárvilág (Valami Amerika) után a művészverejtéktől illatos albérlet-univerzum és a borkóstolós-vernisszázsos dizájnélet találkozási pontjában járunk, ahol tanúi lehetünk a félvér Lora (Lucia Brawley), és halott kedvesének öccse, a telivér Geri (Nagy Péter) lassú egymásra találásának. A dolog pikantériáját a helyszín hitelességén és a szereplők érzékeny (és helyenként humoros) alakításán túl a film dramaturgiája adja, a történet egésze ugyanis a gyakran beékelt visszaemlékezések segítségével rajzolódik ki. 
 
Azok a felnőttek, akik unják már a gépies berakóst, most játszhatnak egy kis kirakóst!