Kedvenc helyek

The Good, The Bad & The Queen: The Good, The Bad & The Queen

est.hu:
9/10
|
olvasói
10/10 (6)
(Parlophone / EMI)

Damon Albarn mázlista. Néhány éve úgy tűnt, nem áll túl jól a szénája (emlékezzünk a Think Tank című megkínzott Blur-albumra, útkereső afrikai zenegyűjtésének eredményére vagy katasztrofális szólódemó-gyűjteményére), művészi renoméja mégis teljesen helyreállt a Gorillaz második eljövetelével (Demon Days, Demon Days Live, Phase Two – Slowboat To Hades), és most The Good, The Bad & The Queen névre keresztelt legújabb szupergrupp-projektje is kiemelkedő minőségű anyaggal mutatkozik be.
A harmincas évei végén járó dalszerző-énekes legújabb munkájához a Help – A Day In The Life című 2005-ös segélylemezen hallható Gorillaz-dal, az egyszerűségében is zseniális Hong Kong szolgált mintául. Albarn eredetileg csendes szólóalbumot akart a Gorillaz-felhajtás és a Blur-visszatérés között, de aztán megint egy alkalmi szupergrupp lett a dologból (sejthetően egyszeri poénról van szó). Tulajdonképpen a lemezanyag is a személyes szólózás koncepcióját támasztja alá, a neves kollégák inkább a móka kedvéért szálltak be: ugyan a legendás Clash-basszista, Paul Simonon lépegető dörrenési néha még előre kerültek a keverés során, de az afrobeat-úttörő dobos, Tony Allen csak keveset mutat magából ebben a döntően lassú, melankolikus zenei környezetben (holott a történet pont nála, Nigériában kezdődött, igaz, az ottani felvételeket időközben teljesen kiselejtezték), ahogy a negyedik tag, a Verve egykori gitárosa, az utolsó Blur- és Gorillaz-turnén is besegítő Simon Tong sem domináns (de ő legalább pszichedelikus örvénylésű elköszönést varázsol a projekt nevét viselő epikus zárószámban).
 
Ennyire azonban ne szaladjunk előre: az énekes mellett a Gorillaz után is kitartó Danger Mouse produceri felügyeletével készült címnélküli TGTB&TQ-album ugyanis lassan ég, és éppen hatása ezért sokáig érlelődik a hallgatóban. A lemez témáit jórészt Nyugat-London ihlette (konkrét földrajzi és történelmi, sőt a zenében etnikai utalásokkal), koncepciójában jelen idejű, békét váró alkotás: kihallatszik belőle a borongós közhangulat, ám a fájdalmasan szép dallamok reményt és jövőt hirdetnek. Zeneileg a Small Faces-féle zongoraakkordozás, lebegő orgonák, Syd Barrett-i akusztikus szürreália, dubos lengedezés, belassított lagosi afrobeat-hullámzás, apró ötletek és okos effektezés jellemzi az anyagot. A dalok fele a visszafogottság ellenére is azonnal fülbe mászik (a végére űrbe effektezett Northern Whale vagy a beharangozó kislemezdalnak választott Herculean még a Gorillaz-slágerek közé is beférne, a második kislemezre másolt Kingdom Of Doom szívfacsaró, az 80’s Life a Blur-kuplékat idézi, míg a Specials-féle Ghost Townnal rokon History Songban egy vonat ablakából figyeljük az elsuhanó történelmet), a másik fele pedig egyszerű, ám briliáns szerzemény (Behind The Sun, Green Fields stb.). Igen, Damon Albarn mázlista, de elképesztően tehetséges is. 
Dömötör Endre
2007.01.22
|


Játék
Vitális Ivánék új albuma stílusában kissé eltér az eddigiektől, és a punk, a hard rock és a pszichedélia irányába mozdul el.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.