Egy úr az űrből - Charles Simonyi

A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét is átvehette múlt heti magyarországi villámlátogatásakor Charles Simonyi, a második magyar származású Föld-lakó, aki kijutott a világűrbe. A Föld 400 leggazdagabb embere közé sorolt számítástechnikai szakember az április 21-i sikeres landolás után, de még a köztársasági elnöki- és a miniszterelnöki vizit előtt Párizsból adott exkluzív interjút a Pesti Estnek.
- Melyik volt különlegesebb élmény, a felszállás vagy a landolás?  
 
- Felejthetetlen volt mind a start, mind pedig a visszaérkezés is. Különleges, soha vissza nem térő élményt jelentett minden pillanat. Szívem szerint maradtam volna még egy kicsit az Űrállomáson, de hát a megállapodás ennyit tett lehetővé. Rengeteg mindent tudtam volna még odafenn csinálni. 
 
- Egész pontosan mivel teltek napjai? 
 
- Csak úgy, mint a Földön: munkával. Igyekeztem nem egy kívülálló, luxus-vendégként részt venni a csapat tevékenységében. Próbáltam úgy érvényesülni a Nemzetközi Űrállomáson, mint egy önálló űrkutató: először is tanulmányoztam az emberi izom reakcióját a súlytalansági állapotban, különösen az engem is érintő, visszatérő hátfájások kapcsán. A fedélzeti baktériumokról is készítettem feljegyzéseket, na és Apáthy István, magyar tudós Pille nevű műszerével a kozmikus sugárterhelést is mértem. Vittem magammal videokamerákat is, amelyekkel a Földről is készítettem felvételeket. 
 
- A hírek szerint volt alkalma Magyarországot is kémlelni. Milyenek vagyunk fentről?  
 
- Igen. Néhányszor pont az ország felett haladtunk el. Egészen kivételes pillanatok voltak ezek. A Föld egyébként olyannak tűnt, mint egy óriási, csendes bolygó. Magyarországból két egyértelmű hungarikumot sikerült világosan kivennem: az egyik a Balaton volt, a másik az Alföld nagy pusztái. A több ezer kilométeres távolságból szokatlanul békésnek tűnt minden az óhazában. 
 
- Ha már ezt említi: nem érezte magát furcsán attól, hogy Magyarországon szinte mindenki hősként kezelte 12 napos privát űrkalandja miatt - holott a tudományos társadalmon kívül alig ismerték korábban? 
 
- Az az igazság, hogy az űrutazás még mindig nagyon ritka dolog. Nemcsak a civilek körében, de a hivatásos asztronautáknál is. Magam inkább úgy voltam vele, mintha én is a hivatásosok közé taroznék, úgyhogy nem a személyes vonatkozásait figyeltem az eseményeknek. Próbáltam mindentől függetlenül az űrbéli feladataimra koncentrálni. Így volt ez az amerikai érdeklődésnél is. Egyébként a világ figyelmét így is felkeltette az, hogy én, mint az ötödik „űrturista” hogyan is boldogulok odafenn - az utazással kapcsolatos internetes oldalunkat mintegy négymillió ember kereste fel! 
 
- Az utazásának egyik célja az „űrturizmus” népszerűsítése is volt. Mi a jó ebben? Mindez nem csak a kiváltságosok különlegesen drága luxusa? 
 
- Én a civil űrutazást népszerűsítettem. Természetszerű, hogy költségekkel járnak a kezdetleges utazások, de mindez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy beindítsuk az innováció szekerét. Annak a fejlesztésnek az útját járjuk, amely később talán mindenkinek a hasznára válhatnak. 
 
- Igaz, hogy azért hagyta el Magyarországot tinédzserként, mert tehernek érezte az itthoni korlátokat a tudományos kiteljesedése terén?  
 
- Azért döntöttem a távozás mellett 17 évesen, mert nem voltam szabad. Láttam a nyugati és a szovjet számítógépeket egymás mellett... Tudtam, hogy melyikre kell fogadnom. 
 
- Mi a következő nagy álma?  
 
- Van egy cégem, amelyet 2001-ben alapítottam. Az Intentional Software-ben sok magyar mérnökkel is együtt dolgozom. A szándékorientált szoftverrel olyan fejlesztéseken dolgozunk, amelyek sok tekintetben könnyítenének a például az összetett weboldalak megalkotásában, a hétköznapi elektronikai termékek felhasználói vagy akár az autóipari és repülőelektronikai felhasználói felületek elkészítésében. Ezt szeretném minél sikeresebbé tenni. 
Vágó Róbert
2007.05.10
|


Játék
A látványos kiállításon a látogatók egy képzeletbeli űrutazásra indulnak, ahol tudásukat és bátorságukat próbára téve egy galaktikus kaland részesei lehetnek.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.