Jön a Valami Amerika 2! - Herendi Gábor

- Miért vártál 5 évet a Valami Amerika második részével? Miért nem lovagoltad meg az első rész nagy sikerét azonnal? 
 
Herendi Gábor rendező: Utána nem volt kedvem. Örültem a sikernek, de nagyon szerettem volna más típusú filmeket készíteni. El kellett telnie ennek az 5-6 évnek ahhoz, hogy újra szívesen foglalkozzak vele. Eddig is születtek forgatókönyvek, de egyik se tetszett. Most tartunk ott, hogy a kezünkben van a könyvnek egy olyan első verziója, amire azt mondtam, hogy „na, ebbe érdemes belevágni”. Az első részt lezártuk, persze a végén az ötös találat miatt van egy felütése. Azt gondoltam, milyen egyszerű lesz egy vadonatúj történetet kitalálni, hiszen a szereplők már adottak. De nem! Pont emiatt nagy a kötöttség, hiszen minden karakter nagyon meghatározott személyiség, akiket a nézők már szeretnek és elfogadnak. Persze változhatnak ... ugye, egy lottó ötös bárkit megváltoztathat, de hát ezt ki kell bontani... 
 
- Nem baj, hogy a szereplők 5-6 évet öregedtek? 
 
- Nem, mert nem ugyanonnan folytatódik a történet. Időugrás mindenképpen lesz benne. Amerikában azt mondják, hogy a második részt 5 éven belül el kell készíteni, különben elkopik a film fénye. Mi 6 évvel később folytatjuk. 
 
Én úgy tapasztalom, hogy az első rész még mindig fényesen csillog. Ahhoz, hogy anyagilag úgy összeálljon minden, hogy jövő nyáron el tudjuk kezdeni a forgatást, ahhoz az általam nem szeretett produceri teendőkkel már foglalkozni kell. Kellemes meglepetésként ért, hogy tárt karokkal fogadtak a cégek, a potenciális befektetők. 
 
- Részükről nagy az elvárás?  
 
- Persze, nagy, de a kiinduló helyzet, hogy ők kerestek meg engem, az sokkal jobb, mintha nekem kellene meggyőzni őket arról, hogy ez egy minőségi film lesz, és milyen jót tesz nekik, ha részt vehetnek benne. Megpróbáljuk ízlésesen és kulturáltan elhelyezni a termékeiket. Ez minden filmnél törekvés, ha csak lehet, az ember nem megy le kutyába. Én továbbra is azt mondom, hogy a forgatókönyvet a „product placement”-ektől teljesen függetlenül írjuk meg, és ha kell, akkor én a könyvbe integrálható termékek forgalmazóihoz elmegyek. 
De nem megyek pizzás céghez, ha nem esznek pizzát a filmben. 
 
- Mennyire erőszakosak a reklámszakemberek? Nagyban különbözik a véleményetek arról,

Nagyítás

hogyan jelenjenek meg a filmben? 
 
- Általában nem. Tudok a nyelvükön beszélni, hiszen abból a szakmából jöttem, és zömében régi ismerősökkel ülök le tárgyalni. Látták az első részt is, nem kell sokat magyarázni. Úgy gondolom, ezzel nem lesz probléma, megtaláljuk a közös hangot. 
 
- A második rész érthető lesz annak is, aki nem látta az elsőt? 
 
- Igen, olyan filmet szeretnénk készíteni, mely önállóan is megáll. Biztos, hogy a szereplők utalnak majd az első részben történtekre, de a sztori mindenki számára érthető lesz. 
 
- Megtudhatunk valamit a történetből? 
 
- Nemmm! 
 
- Milyen fázisban van a VA2? 
 
- Elkészült a forgatókönyv első változata, ami még természetesen hemzseg a hibáktól. Épp tegnap volt egy nagy „brain stormingunk”. 
 
- Kik voltak ott? 
 
- Divinyi Réka, Harmat Gábor és én. Most mi hárman agyalunk. Sajnos Réka nagyon elfoglalt, mivel egy másik forgatókönyvön dolgozik, de mikor majd nyár végén fölszabadul, íróként is beszáll a munkába. Most a megbeszéltek szerint nekem kell megírnom a második verziót. 
 
- A két író mit szól ahhoz, hogy Te írod a könyvet? 
 
- Nincs ezzel baj, ez közös munka. Ketten nem tudunk leülni egy padba, egymás kezét fogva és írni. Ez soha nem működik. Úgy dolgozunk, hogy oda-vissza adjuk egymásnak a könyvet. Most én készítek egy második változatot, azt odaadom Gábornak, aki majd átír bizonyos részeket. Ennek van egy technikája. Létezik egy nagyon jó forgatókönyvíró program, amivel úgy lehet dolgozni, hogy az ember látja, hogy mások mit írtak át. Mindenki megírja a saját verzióját, megbeszéljük, újra írjuk, megbeszéljük... Ezáltal mindig fejlődik a könyv, ritka, hogy úgy érzem, visszaléptünk. Olyan előfordulhat, hogy ha valamit átírunk, de nekem nem tetszik, akkor oda-vissza dobáljuk, pingpongozunk a könyvvel. Általában a 17. verzió az, amire azt mondjuk, hogy „na, ez most már olyan, amiért érdemes volt ennyit dolgozni”. 
 

Valami Amerika

- Mennyire ragaszkodsz ahhoz, amit Te találtál ki? 
 
- Szoktam ragaszkodni... de egyre bölcsebb vagyok és egyre kevésbé ragaszkodó. Bár bevallom, - mivel egy kicsit vizuálisabb típus vagyok, mint a többiek - azt általában jól érzem, hogy mi az, ami majd megnevetteti a nézőket. A helyzetkomikumot érdemes vizuálisan elképzelni. Mivel én vagyok a film rendezője, én tudom a legjobban leképezni magamban, hogy ezt vagy azt, majd hogy akarom fölvenni. Sokszor a többieknek el kell magyaráznom, hogy valami miért lesz vicces, mert leírva talán nem olyan humoros. 
 
- El is játszod nekik?! 
 
- Egy kicsit... igen... néha... 
 
- Na, az lehet vicces! 
 
- Mikor picit próbálom vizuálisan is megjeleníteni a helyzetet - hát... nem sírnak... de mivel ők is filmesek, hamar ráismernek a szereplőkre. Lehet, ha az utcán kapnék el valakit, akkor nehezebben tudnám elmagyarázni, hogy az a jelenet mitől humoros, és hogy működik majd a vásznon. Rékáék könnyebben és hamarabb fölfogják. 
 
- Mennyire vidámak ezek a találkozások? 
 
- Naaagyon! Rendszeresen elmegyünk mellékvágányokra, ami minket nagyon szórakoztat, de a végén mindig megállapítjuk, hogy „ezt azért nem lehet beletenni”. Néha eldurvulunk, és nem éppen szalonképes dolgokon nevetgélünk. 
 
- A Valami Amerika mennyiben más, mint a forgatókönyvkönyv utolsó változata? Hány verziója volt a könyvnek? 
 
- ...tizenvalahány. Én annyira hiszek a forgatókönyvben, hogy minden filmemnél - bátran állítom -tűpontosan a megírt könyvet forgatjuk le. Ez nem azt jelenti, hogy nincs benne hozzáadott humor, tehát ami a forgatáson spontán a színészeknek vagy nekem, vagy akárkinek eszébe jut, az persze beépül. Butaság lenne kihagyni, ha a helyzet adja magát. Ott hirtelen a forgatáson azt kell megítélni, hogy az ötlet jó vagy nem. Erre szoktam azt mondani, hogy ez a spontaneitás akkor működik jól, akkor lehetséges, ha van egy nagyon biztos alap. Ha tudom azt, hogy az új ötlettel később sem lesz baj. A Valami Amerikát a könyv szerint forgattuk. Egy jelenet kimaradt belőle. Hosszabb lett, mint amennyit jónak éreztünk, és kivágtuk. A Magyar vándornál is kivettünk egy jelenetet, mert lelassította a filmet. A Lorát, mely összevissza idősíkokkal készült, azt gondolná az ember, hogy a vágóasztalon cserélgettük, raktuk így össze, de nem! A könyvben is minden ugyanúgy volt. 
 
 
 
- Egy jelenetnél mennyire kell visszafogni a színészeket? Nem szeretnének kiragyogni a karból? 
 
- Színésze válogatja, de nem mondok neveket. Van, akit két kötéllel kell visszahúzni és van, akit csak finoman egy-egy szóval. Nincs ezzel semmi baj, ez az én feladatom. Ha ezt se kellene csinálnom, akkor már nem nagyon lenne dolgom a forgatáson... A második résznél a forgatás a színészekkel könnyebb lesz, mert már ismerik a figurájukat. Azt a beszélgetést „megússzuk”, - ami nagyon hosszú és kitartó munka volt az elsőnél, míg elmagyaráztam nekik - hogy ők kicsodák, kit játszanak, mi a stílusuk, milyen a vérmérsékletük, tehát mindent, ami egy karakterhez tapad. Az lesz nehezebb, hogy közben egy kicsit kinőtték magukat... ahogy látom a bulvárlapokban. Az egójukkal biztos, hogy picit többet kell majd foglalkoznom... 
 
- Neked milyen a jó vígjáték? 
 
- Amit... haha ... magam csinálok! 
 
- Bővebben és szerényebben...? 
 
- Na... a vígjátéknak a ritmusa rendkívül fontos. Én azt a típusú vígjátékot szeretem, ami túlzásoktól mentes, a színészi játék is natúr, jók a dialógok, és a humorát az élethelyzetekből kapja. Az a jó film, amelyben valódi, hihető helyzetek szülte humor van. Ezt a legnehezebb megvalósítani. Azt, hogy valaki mellé ül a széknek és leesik, azt már 1000 filmben láttuk. Újat kitalálni nagyon nehéz. Az életem során egy füzetbe mindig beírtam, ha valami humoros történt velem. A Valami Amerikában lévő poénok döntő többsége megtörtént velem. Talán ez a sikerének a titka, hogy átélt, élethelyzetekből fakadó humor van benne. 
 
- Mekkora volt a nyomás rajtatok, hogy elkészüljön a VA2? 
 
- Nagyon nagy. Folyamatosan követelték tőlünk. Eddig ellenálltam, mert nem izgatott, de most elkezdett érdekelni, és nekiálltunk. Eljutottunk egy olyan pontig, ahonnan már nem érdemes visszafordulni. Nagy az igény rá, és a csapat is szívesen dolgozik újra együtt. Ha mindannyian úgy érezzük, hogy képesek vagyunk az elsőhöz hasonló minőségű filmet készíteni, akkor azt mondom, hogy miért ne! Mi jövő júniusban forgatnánk, Te pedig 2008. december 20-án éjjel 12-től néznéd a moziban.