Iszka utazása

A történet főhőse egy kislány (Iszka), akit könnyen akár kisfiúnak is nézhetnénk, ahogy rövid hajjal, szakadt ruhában fémhulladékot gyűjt valami világvégi, szinte civilizáción kívülinek látszó helyen. Nos, a civilizációnak és az olyan jótéteményeknek, mint a családi melegség és gondoskodás, vagy az iskolai oktatás se híre, se hamva Iszka világában. Ha nem hoz haza elég pénzt az egész napi hulladékgyűjtés után, anyja elveri, s még így is szerencsésnek érzi magát, hiszen, ahogy mondja: „nem mindennap bántanak engemet”. 
 
Egy nap azonban nagy autó jön, benne rosszarcú emberrel, hogy elvigye a kislányt. Nézőként máris a legrosszabbra gondolunk - ha van olyan jó a fantáziánk, hogy bírjunk még annál is rosszabbat gondolni, mint amilyen sorsa eddig volt Iszkának -, azonban tévedünk, mert a borzas ember tényleg segíteni szeretne: egy gyermekotthonba viszi Iszkát. Persze világos, hogy ennyire nem lesz egyszerű feladat megmenteni őt saját családjától és annak a világnak a kegyetlenségétől, amibe beleszületett. 
 
Bollók Csaba megrázó és szép filmje tele van fantasztikus gyerekszereplőkkel, akik lényegében saját magukat játsszák. A főszereplő Varga Marikával a rendező egy romániai utazása során találkozott, s amint az a film hangvételéből is érzékelhető, nemcsak érdekes „filmtémát” látott ebben a rideg világban, de emberileg is mélyen megérintette ezeknek az embereknek a sorsa.