Szerelem a kolera idején

Marquezt világszerte a „mágikus realizmus” irodalmi mestereként tartják számon, aki a történetek és a nyelv szintjén is fantasztikus varázsfőzetek előállítására képes. Műveinek ismerői könnyen elképzelhetik a nehézséget, amit e burjánzó, egyszerre megfoghatatlanul mesebeli, ugyanakkor alkalmanként nagyon profán humorú szövegek filmre alkalmazása jelenthet. És ott van még Marquez irdatlan nagyepikai hajlama is: hogyan lehetne száz év magányt vagy ötven év szerelmi epekedést egyetlen filmbe sűríteni? 
 
A mostani próbálkozás Florentino Ariza fél évszázadon át tartó reménytelen szerelmének színes, szélesvásznú krónikája. A költői hajlamokkal megáldott táviratkihordó fiú egy napon megpillantja az ifjú Ferminát, ki iránt nyomban olthatatlan szerelemre gyúl. Szemérmes levelezés és zenés trubadúrjelenetek után feleségül kéri a lányt, azonban annak szigorú atyja jó ütemben akadályozza meg az anyagilag előnytelen frigyet. Florentino iszonyatos kínok között vergődve megfogadja, hogy lélekben örökké hű marad szerelméhez, de azért a szerelmeskedésről nem mond le. Lehet-e 51 évvel és több mint 600 szeretővel később mégis övé Fermina szerelme? 
 
A regény színes kavalkádját megőrizni szándékozó darab filmként sokkal erőtlenebb, mint Marquez szövege irodalomként. A lehetetlen ezúttal sem sikerült, de hétvégi mozinak azért bevállalható.