Eggyé válni a technikával - Popova Aleszja

Popova Aleszjának, a Magyar Állami Operaház első magántáncosnőjének az összes Seregi-darab, különösen a repertoáron épp nem szereplő Anyegin a kedvence. A bajadér próbafolyamata alatt azonban a címszereppel „új szerelembe esett”.
- Ön szerint miért nem szerepelt eddig ez a balett a repertoáron?

- Nem hiszem, hogy kizárólag a technikai nehézségek miatt, mivel a Magyar Nemzeti Balett társulata mindig erős, „orosz hatás alatt álló” Együttes. Operaházunkban is számos nagy balett szerepelt már repertoáron: A hattyúk tava, Diótörő, Csipkerózsika, Béjart-darabok. Úgy gondolom, nagyon jó, hogy egy ilyen ízig-vérig klasszikus balett, mint A bajadér, felkerül az együttes repertoárjára.

- Keveházi Gábor kiemelte A bajadérral kapcsolatban, hogy a mű sok más ismert táncjátékkal folytat rejtett párbeszédet. Korábbi szerepei alapján lát összefüggést más balettművekkel?

- Igen. Egyrészt azért, mert abszolút klasszikus műről beszélünk, tehát a klasszikus technika ebben a darabban is teljes tisztaságával jelenik meg, ahogy például A hattyúk tavában vagy a Giselle-ben is. Másrészt az „árnykép” mint dramaturgiai elem visszatérő motívum az előbb említett balettekben is, csakúgy mint A bajadérban. A lány ugyanúgy meghal, a szerelme pedig tovább él, mint például a Giselle-ben.

- Mekkora kihívást jelentett a koreográfia megtanulása?

- Minden szerepnek a betanulása új papírt, új ceruzát, és egyben új kihívásokat jelent. Ettől fantasztikus. Kiemelném a darabot betanító magyar és külföldi balettmesterek munkáját. Pongor Ildikó, Volf Katalin kitűnően dolgoztak együtt Slava Muchamedovval. Mellettük két vendég balettmester is érkezett Szentpétervárról: Natalia Spitsyna és Nikolay Ostaltsov, akik a szerepértelmezésekben, a stiláris elemek elsajátításában segítettek. Keveházi Gábor balettigazgató minden lehetőséget biztosított ahhoz, hogy remek előadás szülessen.

- A klasszikus balett műfaja technikai értelem nagyon kötött. Ennek ellenére ad lehetőséget a táncosnak arra, hogy saját személyiségét belevigye a szerepbe, hogy egyéni karaktert formáljon?

- Abszolút. A tánc attól lesz különleges, hogyha nemcsak a lépéseket adod vissza, hanem eggyé válsz azzal a szereppel, azzal a technikával és lélekkel, amelyet eltáncolsz. Ha ez létrejön, akkor a néző magát a figurát és annak kisugárzást fogja látni és érezni, azt a valamit, amitől a tánc művészetté válik. Slava nagyon ragaszkodik bizonyos dolgokhoz, de a szerep megformálásában nem korlátoz, teret enged egyéni mozdulatoknak és gesztusoknak.

- Ön a 2006-tól működő Magyar Balettszínház Gödöllő egyik alapítója és művészeti vezetője. A színház ars poeticája, hogy a táncot mint önálló színházi műfajt reprezentálja. Mit jelent ez színházi értelemben?

- Egy klasszikus alapokon működő együttesről van szó, ahol mindenki klasszikus balett-tanulmányokkal rendelkezik, ám azon kívül modern tánctechnikákat is alkalmazunk. De erről elsősorban Attilát (Egerházi Attila, a Balettszínház igazgatója és koreográfusa - a szerk.) kellene megkérdezni. Ő különböző magasságokat és mélységeket él meg, mindig ezekből táplálkozik. Számomra mindig talány volt, hogy hogyan lehet táncban kifejezni az érzelmeket, mert én végül is csupán egy eszköz vagyok, bár ő úgy vall erről, hogy a koreográfus munkájában a táncos interaktívan, „társként” és nem pedig passzív „tanúként” vesz részt az alkotási folyamatban. Ő segít nekem azzal, hogy lépéseket, formákat, gondolatokat és érzéseket ad. Én egy verset mondok, de aki a verset megírja, az egy csoda számomra.

- Idén végezte el a Testnevelési Egyetem egészségtan szakát. Mit tanult ott, és hol tudja hasznosítani ezeket az ismereteket?

- Azért volt fontos megszereznem a harmadik diplomámat, hogy ha valaha felsőfokú intézményben szeretnék majd klasszikus balettet tanítani, akkor végre meglegyen hozzá a „jogosítványom”. A Magyar Táncművészeti Főiskola diplomájával jelenleg tanársegédnél több nem lehet az ember. Érdekes dolgokat is tanultam, de mindez iszonyú erőfeszítésembe került a mindennapi operaházi munkám mellett. A Színművészeti és a Testnevelési Főiskola (ahova én is jártam) esetében már régóta rendezték a kérdést, és nagyon fontosnak tartom, hogy mielőbb rendeződjön a helyzet a patinás, hazánkban egyedülálló és egyetlen Magyar Táncművészeti Főiskola esetében is, oly módon, hogy végre - megérdemelten - ez az intézmény is egyetemi rangot kaphasson.

Forrás: Fidelio Súgó
2008.10.30
|


Játék
Tíz éve született a zenekar a Magyar Színház büféjében és szilveszterkor léptek fel együtt először „jelmeztelenül”.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.