Kedvenc helyek

Marianne Faithfull: Easy Come Easy Go

est.hu:
9/10
|
olvasói
7/10 (4)
(Naive)

Míg a Rolling Stones immár hosszú évek óta szeretnivaló nosztalgiazenekarként járja a világot (lásd: Shine A Light), egykori felfedezettjük, a 62 évesen is kortalannak tetsző Marianne Faithfull a mai napig megbízhatóan szállítja különleges, összetéveszthetetlen hangulatú albumait, legyen szó akár Kurt Weill-dalokról (20th Century Blues – 1997, The Seven Deadly Sins – 1998), akár a fiatalabb generáció kultikus figuráival való kollaborációkról (Kissin' Time – 2002, Before The Poison – 2004). 2007-es budapesti látogatásakor készült interjúnkban az énekesnő már elárulta, hogy Nick Cave szerepelni fog a következő lemezén is, de a kizárólag feldolgozásokra épülő Easy Come Easy Go albumon további jeles vendégek is felbukkannak: Antony, Rufus Wainwright, Jarvis Cocker – és Keith Richards!
A parádés társaság legfontosabb tagja azonban a producer, a régi harcostárs Hal Willner, aki annak idején az 1987-es Strange Weather nagylemezzel adott új lökést a heroin poklából szabadult díva pályafutásának, és azóta is több Marianne Faithfull-kiadványon szerepelt a neve – ám az 1990-ben megjelent Blazing Away koncertalbum óta furcsamód mégis ez az énekesnő első lemeze, melynek produceri teendőit egyedül Willner látta el. Hal Willner a tribute albumok és koncertek koronázatlan királya (az ő nevéhez fűződik a Kurt Weill előtt tisztelgő 1985-ös Lost In The Stars nagylemez és az abból egy évtizeddel később kinövő September Songs film és filmzenealbum, a Jeff Buckley karrierjét elindító 1991-es Tim Buckley-emlékest, vagy a Leonard Cohen - I'm Your Man című filmen és lemezen megörökített sztárparádés koncertsorozat is), ínyenc „luxusproducer” (The Million Dollar Hotel, Lou Reed: Extasy, The Raven, Laurie Anderson: Life On A String stb.), ráadásul nála jobban kevesen ismerik Faithfullt, ezért nem meglepő, hogy az Easy Come Easy Go páratlan érzékkel összeválogatott dalokat tartalmaz. 
 
Kezdetnek ott van mindjárt Dolly Parton szívszorító szépségű balladája, a megesett leányka tragédiáját megéneklő Down From Dover, ami a füstös éjszakai bárokat idéző, visszafogott hangszerelésnek és Faithfull védjegyszerű, rekedtes hangjának köszönhetően egészen újfajta színezetet kap. Bár az énekesnőnek érezhetően a régebbi dalok fekszenek jobban (mint a Solitude című Duke Ellington-sztenderd, vagy a Bessie Smith által híressé tett címadó blues, az Easy Come Easy Go), nem vall szégyent akkor sem, ha napjaink előadóinak egy-egy szerzeményét kell interpretálnia: ilyen például a lemez egyik csúcspontjának számító, Nick Cave-vel közösen előadott Decemberists-feldolgozás (a 2006-os The Crane Wife címadó nyitódalából) vagy a Fox Confessor Brings The Flood című 2006-os Neko Case-lemezről átemelt Hold On Hold On, ami egy árnyalatnyival még jobb is az amerikai folkcsalogány eredetijénél – ráadásul a vokált itt egy másik rokonlelkű énekesnő, Chan Marshall (Cat Power) szolgáltatja. 
 
Faithfull – jó szokásához híven – ezúttal is egy seregnyi neves közreműködőt szedett össze: az Espers együttes 2006-ból való Children Of Stone című nyolcperces psych folk alapvetésének átiratában Rufus Wainwright, az Another Day On Earth című 2005-ös Brian Eno-albumról választott How Many Worlds feldolgozásban Teddy Thompson (Linda és Richard Thompson fia, Rufus nagy haverja) segít be, míg a régi klasszikus dalok közül a Smokey Robinson-féle Ooh Baby Baby katartikus középrésszel megspékelt verziójában Antony, a záródalnak választott Sing Me Back Home című Merle Haggard-szerzeményben maga a Rolling Stones-veterán Keith Richards is kiereszti a hangját. A lemez igazi csúcsa azonban egy olyan dal, ahol hősnőnk egyedül énekel: Randy Newman 1977-es szerzeménye, az In Germany Before The War, egy harmincas évekbeli düsseldorfi gyermekgyilkosság borzongató balladája – megidézése annak a Kurt Weill-i világnak, melynek jegyében Marianne Faithfull és Hal Willner munkakapcsolata elindult negyedszázada, azon a bizonyos Lost In The Stars tribute albumon.
 
Az Easy Come Easy Go a tízszámos normál verzió mellett megjelent háromlemezes deluxe edition formájában is, mely a Faithfull-lal és Willnerrel készült interjú-DVD mellett tartalmaz egy bónusz-CD-t is további nyolc dallal, köztük olyan kuriózumokkal, mint a Black Rebel Motorcycle Club első lemezén szereplő Salvation meglepően hűséges feldolgozása Sean Lennon közreműködésével, a West Side Story-ból való Somewhere Jarvis Cockerrel közös előadása, vagy éppen az erősen szexuális tartalmú Dear God Please Help Me-nek az átirata Morrissey Ringleader Of The Tormentors albumáról, míg két számot kortársai és régi barátnői, Kate és Anna McGarrigle (Rufus Wainwright anyja és nagynénje) kíséretében ad elő az énekesnő – mindenképpen érdemes tehát inkább ezt a bővített kiadást beszerezni. Már csak azért is, mert minél tovább hallgatja az ember Marianne Faithfullt, annál biztosabb benne, hogy ez a furcsa kis nő egész egyszerűen nem tud hibázni.
Szabó Benedek
2009.02.14
|


Játék
Hú, mennyi holmit kell egy utazáshoz összepakolni! És akkor még könyveket is – ki tudja, melyik nap mihez lesz kedvetek, és főleg mennyi időtök marad este mesét olvasni a kalandokkal teli nap után!
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.