Papírrepülők - Bódi Eszterr és Hőrich Nóra Lili

Az idei Filmszemlén többszörösen díjazott Papírrepülők sok szálon futó budapesti hangulatfilm, Szabó Simon első, szinte fillérekből készült nagyjátékfilmje. Hét történetet mutat be, és ezek közül a legérzékenyebb és magyar filmen a legszokatlanabb Titi és Detti, a meleg lánypár kapcsolata. Bódi Eszterrel és Hőrich Nóra Lilivel a filmről, szerepükről és Simonról beszélgettünk.
- Úgy hallottam, hogy ez a film hirtelen elhatározásból született. Érezhető volt ez a munkában vagy az előkészületek alatt? 
 
Bódi Eszter: Simon eredetileg egy kisjátékfilmet akart forgatni, de nem kapott hozzá anyagi támogatást, és ekkor úgy döntött, hogy csakazértis készít egy nagyjátékfilmet, hogy megmutassa, hogy nagyon kevés pénzből is lehet jó és érdekes filmet forgatni. 
 
Hőrich Nóra Lili: A filmet rendesen előkészítették - tehát a munka nem volt hirtelen -, maga a forgatás is egy hónapig tartott, legfeljebb a vágással és az utómunkával kellett nagyon igyekezni a szemle miatt. 
 
- Milyennek látjátok a Papírrepülőket? 
 
B. E.: Olyan érzés, mintha egy szem lennék, ami több embernek az életét látja észrevétlenül. Erre utal a film kezdése is, amikor a kamera a város felett pásztáz: ennek a városnak a lakóit látom, ahogy hajtogatják a saját dolgaikat, foglalkoznak a saját gondolataikkal és problémáikkal. Mert sajnos úgy élünk, hogy nem akarjuk megérteni a többieket, inkább elküldünk valakit a francba, minthogy megpróbáljunk belegondolni abba, hogy az illető miért olyan, amilyen. Ha esetleg meghallgatnánk valakit, ha elmondhatná, hogy mi a baja, akkor talán mi is szívesen mondanánk el neki, hogy minket mi foglalkoztat. Sok problémát meg lehetne így oldani - ez a film többek között erre hívja fel a figyelmet. 
 
H. N. L.: Számomra elsősorban hangulatfilm. Olyan hangulatfilm, ami először a város nevezetességeit mutatja meg nagytotálban, aztán beljebb megy, és megmutatja a város „nevezetes”, vagy inkább tipikus rétegeit. A Papírrepülők egyfajta sightseeing a fiatalok körében, pillanatképek sorozata. 
 
- Mit gondoltok, miért lett belőletek egy filmes pár, miben passzoltok egymáshoz? 
 
B. E.: Külsőleg kicsit hasonlítunk, de belsőleg különbözünk, és így a filmben pont kiegészítjük egymást. Könnyedén el lehet képzelni, hogy mi egy párt alkotunk. 
 
H. N. L.: Ez már a válogatás alatt is megmutatkozott, mert Eszter például egy szoknyában és nagyon szép cipőben érkezett, teljesen nőiesen, én pedig farmerben és trikóban voltam. Én is szoktam és szeretek is nőiesen öltözni, de nem érzem azt, hogy nekem mindennap magas sarkúban, csilingelő fülbevalóban kellene mászkálni, mert nem az tesz nővé. 
 
B. E.: Simonnak valószínűleg ekkor ugrott be, hogy kire ossza a kapcsolatban a férfi, és kire a női szerepet. Azért azt hozzáteszem, hogy szerintem az életben nem lehet teljesen megkülönböztetni férfi és női karaktert, az a jó, ha mindkettőből van belőlünk. 
 
H. N. L.: A filmben én próbálom megteremteni azt a szeretetet és biztonságot, amit Titi otthon nem kap meg, mert az apja nem érti meg, nem támogatja, ráadásul veri is. Segítem és intézem a dolgait, tehát ebben a kapcsolatban én vagyok a fiús lány. 
 
- Sok instrukciót kaptatok? 
 
B. E.: Nagyon keveset, csak alapvető információkat, és a többit mind ránk bízták. 
 
H. N. L.: Simon csak akkor adott konkrét instrukciót, ha valamit kifejezetten nem akart, de ez ritkán fordult elő. 
 
B. E.: Fontos tudni, hogy a többi jelenet szereplői az életben is nagyon hasonlóak, egyedül a mi szálunk nagyon eltérő a saját valóságunktól, nekünk tényleg el kellett játszanunk ezeket a lányokat. 
 
- Simon milyen arc? 
 
B. E.: Laza és őszinte. Egy nagy maci. Igyekszik a legjobbat kihozni az emberekből. Én legjobban azt szeretem benne, hogy vállalja önmagát tűzön-vízen át. 
 
H. N. L.: Nagyon intelligens, de nem akar mindenáron annak tűnni. Nem az az ember, aki kerülő utakon jár és szükség esetén benyal, hogy megcsinálhassa a filmjét, vagy hogy még több pénz kapjon, hanem megy a saját elképzelése szerint, a saját gondolatairól beszél - ha kell, fillérekből. 
 
- Szerintetek a Papírrepülők nevezhető új Moszkva térnek? 
 
B. E.: Ez is egyfajta rétegfilm, mert a hétköznapokról szól ugyan, de egy bizonyos réteg szemén keresztül. 
 
H. N. L.: Szerintem mindkettő hangulatfilm, de míg a Moszkva tér egy kultikus kort ír le, addig a Papírrepülők sokkal inkább a mát ragadja meg. 
 
 
 
csmozi
2009.04.09
|


Film premierek

Rontó Ralph

amerikai animációs film, 92 perc, 2012
Játék
A szentendrei Skanzen a magyar nyelvterület népi építészetét, lakáskultúráját, gazdálkodását és életmódját mutatja be a 18. század közepétől a 20. század első feléig tartó időszakig.
Legnépszerűbb
Copyright © 2023 Minnetonka Lapkiadó Kft.