Közellenségek

John Dillinger a harmincas évek első felében az Egyesült Államok első számú közellensége volt: két tucat bankot és négy rendőrőrsöt rabolt ki, kétszer szökött meg a börtönből, számtalanszor csúszott ki üldözői karmai közül - ám minden bűne ellenére modern Robin Hoodként szerette őt az újságírók által bőségesen táplált publikum, mert nem az emberek, hanem a bankok pénzét rabolta. Dillinger betyár volt tehát, így jogos elvárás, hogy a vásznon Hollywood Rózsa Sándora, ismertebb nevén Johnny Depp elevenítse meg figuráját. Depp szinte tökéletes a luxust és az akciót egyaránt kedvelő, jóképű bankrabló szerepében, és Michael Mann feltűnően digitális „nyersanyagra” forgatott filmje tulajdonképpen egyedül az ő jelenlétének köszönhetően nem esik darabjaira, hiszen egyes mellékszereplők egy guatemalai tévésorozat pilot-epizódjának színvonalát sem hozzák, némely fontos karakter meglepően súlytalan (különösen a Dillinger szerelmét alakító Marion Cotillard), és tulajdonképpen a cselekménynél jóval izgalmasabb maga a jelenség, az államhatárokon át bűnöző vakmerő rabló figurája, aki az FBI megerősödésének egyik fontos oka és szereplője volt. 
 
Michael Mann kétségkívül grandiózus emlékművet kívánt állítani a legendának, a Közellenségek azonban inkább tekinthető látványos kísérletnek a kosztümök és a HD-kamera összebarátkoztatására, mint maradandó mesterműnek.