Egy félreértéssel kezdődött - Jazzy Chanson Duó

A tavaly bemutatott Szentivánéji álom című world musical révén talált egymásra Müller Péter Sziámi és Szakcsi Lakatos Béla, a magyar zenei szcéna két nonkonformistája. A musicalt egy újabb közös produkció, a Jazzy Chanson Duó követte, ami az egyik legjobb és legaktuálisabb bizonyíték arra, hogy semmi sem lehetetlen - a zenében sem, amiről leghamarabb június 5-én győződhetünk meg a Centrál Színházban.

Kapcsolódó cikkek

- Teljesen eltérő zenei műfajokban mozogtok, és ha jól tudom, tavaly egy world musical hozott össze titeket először. Hogyan született meg a közös zenélés ötlete?
 
Müller Péter Sziámi: - Mint annyi jó dolog az életben, ez is egy félreértéssel kezdődött. Bélával közel egy éve együtt írtuk a Szentivánéji álom zenés változatát, amikor egy barátunk megkeresett minket azzal, hogy olvasta, hogy együtt dolgozunk, és szervezett egy fellépést. Erre mi azt válaszoltuk, hogy nem úgy dolgozunk együtt, de aztán elkezdtünk erről beszélgetni Bélával és egyszer csak egymásra nevettünk, hogy miért is ne? Annyira más műfajban és dimenzióban zenélünk, hogy ezt összehozni gondolkodást igényel és gondolkodni jó. A szakmám szerint filmrendező vagyok, a szabadidőmben pedig dalszerű műfajokban zenélek, költőként is főleg dalokat írok. Bélát én zenei téren nagy szabadgondolkodóként ismertem, és mint a világ egyik legjobb improvizatív zongoristáját. A közös munka gyökereiről pedig azt mondhatom, hogy filmszerűen kezdtem el gondolkodni. Mindig zavart, hogy egy dalnak az elmozdulási lehetőségei nagyon klisészerűek és kötöttek minden műfajban, amelyben én dolgozom, legyen az rock, pop vagy musical. Hol van az, ahol ennél sokkal nagyobb szabadság van? A filmben. Attól kezdve, hogy Eisenstein merészen egymás mellé vágott dolgokat, kiderült, hogy nincsenek igazán korlátok. Ha a zenét filmszerűen közelítjük meg - és itt most nem a filmzenére gondolok - és figyelembe vesszük azt, hogy a dalban még ott rejlik egy történet, akkor néhány teljesen új, a montázstechnikára épülő dimenzió nyílik meg, amit mi jazzy chansonnak kezdtünk el hívni. 
 
- Miért pont ennél a két műfajnál: a jazznél és a sanzonnál állapodtatok meg a névadáskor? 
 
Müller Péter Sziámi: - A sanzont nagyon tágan értjük, gyakorlatilag minden beletartozik, ami dalszerű forma. A rockban a dal az alapelem, a jazz-ben a kiszámíthatatlanság. Mondok egy példát. A Mylord című Piaf-sanzon története szerint van egy kis utcalány, aki vágyakozva néz egy selyemsálas urat, és egyszer csak ott találja magát a szobájában ezzel a zokogó Mylorddal, akit elhagyott a szerelme, a lány pedig vigasztalni kezdi. Ez az eredeti dalban úgy jelenik meg, hogy adott egy francia zeneszerző, egy francia énekes, egy hangulat és ezt megjelenítik egy szoros történetben. Bizonyos dolgok, amik egy filmhez kellenének, a dalban nincsenek benne, és mi nem a zenei témát próbáltuk bővebben kibontani, hanem azt, ami hiányzik belőle, például a Montmartre, amit Béla játszik el. Amikor ezt először megpróbáltuk, fergetegesen sikerült, lehetett érezni, hogy itt most valami olyan születik, amit még soha nem hallottam. Épp Londonban léptünk fel ekkor, és ennek az élménynek a hatására is lett a koncert címe Movies for the Blind. A Jazzy Chanson duóra visszatérve, azért chanson, mert dalokból, sanzonokból indultunk el, és jazzy, mert egy olyan jazzes szabadsággal élünk, ami nem jellemző ezekre a műfajokra. 
 
- Béla, téged Péter nagy zenei szabadgondolkodóként emlegetett az előbb, és valóban régóta ismert vagy arról, hogy szereted feszegetni a hagyományos zenei korlátokat... 
 
Szakcsi Lakatos Béla: - Minden kielégít, ami nem hagyományos. A 21. század az a kor, amelyben ez a műfaji megosztottság végre befejeződni látszik, aminek van előnye és hátránya is. Lehet, hogy majd bizonyos klasszikus zenéket nem tartanak annyira becsben, de most már egyre több olyan törekvés van, ami a műfajok elhatárolása ellen megy. A különböző műfajok párosításából viszont idővel feltámadhat az érdeklődés a klasszikus zene iránt is a fiatalok körében, és tíz-tizenöt éve múlva talán már nem műfajokról fogunk beszélni, csak zenéről. Egyik műfaj sem alacsonyabb rangú a másiknál, ha jó. Mi például játszunk három Seress-számot, akit sokan nem mernek elővenni, miközben pont ő az a magyar zeneszerző, akit a világon mindenütt ismernek a Szomorú vasárnap révén. A Jazzy Chansonra visszatérve, mi nem hagyományosan előadni akarunk valamit, hanem ebben az az érdekes, hogy amíg én eljátszanék például egy Seress-számot valahogyan, Péter pedig ugyanezt a számot feldolgozná, mondjuk egy rockzenekarral, ha ezt együtt tesszük, akkor egy teljesen új dolog születik belőle. 
 
- Seress dalai mellett mi szerepel még a repertoárotokban?  
 
Müller Péter Sziámi: - Nagyon sok minden, az egyik feléhez szinte minden műfajból válogattunk az angol underground rocktól kezdve a középkori breton balladán és a francia sanzonon át egészen a cigánydalig és a magyar népdalig, a másik felébe pedig a saját dalaink tartoznak, Jazzy Chanson-os átiratban. Ez a változatos háttértár ad nekünk egy olyan szabadságot és improvizációs teret is, hogy mindig az aznapi koncert hangulatához illő repertoárt játszhatunk. 
 
2009.05.27
|


Játék
A látványos kiállításon a látogatók egy képzeletbeli űrutazásra indulnak, ahol tudásukat és bátorságukat próbára téve egy galaktikus kaland részesei lehetnek.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.