Végre filmezhetek - Eszenyi Enikő

Ha létezik olyan színésznő, akit az emberek puszta szeretetből darabokra szednének az utcán, akkor Eszenyi Enikő az. A számtalan díjjal elhalmozott színésznő-rendező jelenleg a Vígszínházat igazgatja, de a világot jelentő deszkák mellett szerencsére a világot jelentő vászon környékén is jelen van: a címszereplő Kéthly Annát alakítja Mészáros Márta Utolsó jelentés Annáról című filmjében. Mielőtt elhangozhatott volna az első kérdés, a művésznő elővett egy tábla ukrán csokit, és csillogó szemmel megkérdezte:
- Mit szóltál hozzám? 
 
- Te tetszettél. 
 
- Még jó! 
 
- Foglalkoztatott Kéthly Anna személye azelőtt, hogy Mészáros Márta felkeresett téged a filmötlettel? 
 
- Hallottam korábban Kéthlyről, de csak annyit tudtam, hogy politikus volt. Elsősorban azért örültem a felkérésnek, mert azt jelentette, hogy végre filmezhetek. Nagyon keveset forgattam mostanában: dolgoztam Török Ferivel az Overnightban és Antal Nimróddal a Kontrollban, tehát főleg fiatal filmesekkel volt dolgom. Szerencsére Márta felkérése pont jókor jött, mert később nem tudtam volna elvállalni, ugyanis időközben a Vígszínház igazgatója lettem. 
 
- Úgy tudom, téged korábban is izgattak az olyan erős nők, akiknek befolyásuk volt a történelem és a közgondolkodás alakulására. 
 
- Inkább arról van szó, hogy gyakran kaptam ilyen szerepeket. 
 
- És mi a helyzet Nagy Karolával, akiről pár éve írtál egy forgatókönyvvázlatot? 
 
- Milyen igazad van! Ő volt az első magyar újságírónő, aki férfiak között dolgozott, és Szabó Gabi barátnőmmel valóban elkezdtünk róla írni egy forgatókönyvet, amire nyertünk is fejlesztési támogatást, de elakadtunk a munkával, és végül visszaadtuk a pénzt. Csodálkoztak is a Mozgókép Közalapítványnál, mert állítólag még senki sem volt olyan rendes, mint mi. A munka persze izgalmas volt, de nagyon drága lett volna leforgatni a filmet, mert a húszas években játszódott a történet, és sajnos az írásban sem volt elegendő gyakorlatunk.  
 
- Hogyan ismerkedtél meg Kéthly Anna figurájával? 
 
- Kaptam különféle leveleket és dokumentumokat, amikből megismertem az életét, majd megnéztem sok korabeli híradórészletet, és végül elmentem egy idősek otthonába, ahol beszélgettem a gondozókkal és a lakókkal, akiket aztán hosszan figyeltem. Azt próbáltam meg kideríteni, hogy mik a legérzékenyebb dolgok egy idős ember életében. Kiderült például, hogy sokan attól tartanak a legjobban, hogy pecsét – valamilyen folt – kerül a ruhájukra, mert az annak a jele, hogy ügyetlenek és remeg a kezük, hogy nem tudják tökéletesen ellátni magukat. 
 
- Mi volt a legnagyobb nehézség a szereppel kapcsolatban? 
 
- Tulajdonképpen az, hogy nem volt olyan jelenet, amikor a saját koromnak megfelelő Annát kellett játszanom: vagy fiatalabb voltam, vagy idősebb. A fiatalabb figura elsősorban fizikai kihívás, az idősebb azonban mentális, mert meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy maszkban és parókában is magamat látom. A fiatal önmagamra emlékszem, a mostanit ismerem, de az időssel össze kellett barátkoznom. Sokszor visszanéztem a jeleneteket, mert előfordult, hogy játszottam valamit, de az „idős fejjel” nem azt jelentette, amit én gondoltam. Márta azt kérte tőlem, hogy minél többet oldjak meg színészettel, és minél kevesebbet sminkkel, mert nem egy parókás nénit akart látni a vásznon, hanem egy idős embert, Kéthly Annát. 
 
- Kinek a döntése volt az, hogy a filmben ne Kéthly beszédmódját próbáld utánozni, hanem jellegzetes „eszenyis” hangon beszélj? 
 
- Ez az én hangom, amit a szüleimtől kaptam! Szemben az angol nyelvvel, ahol el lehet játszani a skót, az ausztrál, a texasi vagy bármely más akcentussal, a magyarban lehet mondjuk parasztosan beszélni, de az alapvető beszédmódot egy komoly szerepben nem lehet elrejteni. Ha az embernek tömeg előtt kell kiabálnia, akkor azt csak a saját hangján teheti meg. 
 
- A film legnagyobb erőssége annak a – barátinál erősebb – kötődésnek a megfestése, ami Kéthly Anna és az ellene „felbérelt” besúgó, Faragó Péter között kialakul. 
 
- Külön élmény volt Tibivel (Fekete Ernő – a szerk.) forgatnom, mert nekünk közös mestereink voltak: Horvai István és Kapás Dezső. Jól illeszkedtünk egymáshoz, legalábbis nekem nagyon tetszett a közös munka, ezért aztán meg is hívtam Jago szerepére az Othellóba, amit most rendezek a Vígszínházban. 
 
- A fiatal filmesektől az utóbbi időben kis szerepeket kaptál, mintha valami kabala lennél számukra. Szeretnél nagy szerepet játszani Fliegaufnál, Gigor Attilánál vagy mondjuk Mundruczónál? 
 
- Azt gondolom, hogy eljön majd az a pillanat, amikor valakinek arra lesz szüksége, hogy ott álljak a kamerája előtt. Most abban a korban vagyok, hogy fiatal lány nem lehetek, de valakinek az anyukája sem, mert túl apró a termetem, és ahhoz sem elég kövér, hogy komika legyek. Hiába van humorom és tudom nevettetni az embereket, az én alkatomra jelenleg nincsen szükségük a fiatal filmeseknek, mert egyszerűen nem témájuk egy középkorú nő élete. Még szerencse, hogy Mészáros Mártának más az érdeklődési köre. 
csmozi
2009.10.14
|


Film premierek

Rontó Ralph

amerikai animációs film, 92 perc, 2012
Játék
A szentendrei Skanzen a magyar nyelvterület népi építészetét, lakáskultúráját, gazdálkodását és életmódját mutatja be a 18. század közepétől a 20. század első feléig tartó időszakig.
Legnépszerűbb
Copyright © 2022 Minnetonka Lapkiadó Kft.