A filmvászon legnagyobb számítógépőrültjei – Top 10

Nem is gondolnánk, mennyire sokrétűek a computer geekek. Vannak köztük jók és gonoszak, férfiak és nők, vékonyak és kövérek, csúnyák és dögösek. Egyetlen közös pontjuk: zongoraművészeket megszégyenítő ujjmozdulataik,

melyekkel a másodperc tört része alatt bármilyen kormányzati szerv, szupertitkos ügynökség, vagy multicég adatbázisába képesek betörni akár egy Commodore 64-essel is otthon a WC-n ülve. Aki pedig nem hackkel épp, az kialvatlan szemekkel nyüstöli az online játékokat és kényelmes foteléből igazgatja a világot. Fúj, micsoda sztereotípiák! Lássuk, igazak-e!


10. Ryan Phillippe (Bízd a hackerre!, 2001)



Peter Howitt majdnem tíz évvel ezelőtti filmje tökéletes lenyomata a számítógépes ipar akkori térhódításának. Tim Robbins egy informatikai mamutcég vezetőjét alakította, s bár figurájának neve Gary Winston volt, nyugodtan kiírhatták volna a stáblistában, hogy Bill Gates, hiszen az alkotók erős párhuzamokat vontak köztük, Robbins a Microsoft atyjának egyfajta gonosz reflexióját mutatta be. Külsőleg pedig konkrétan Gates-nek maszkírozták. Ellenfele a hacker Milo Hoffman (Phillippe), egy nem éppen tipikus gyík, hiszen Phillippe két évvel korábban még a Kegyetlen játékok szívdöglesztő csábítója volt. Ettől függetlenül néhány izgalmas gombnyomás után kimosta a gazt a kibertérből.

9. Sandra Bullock (A hálózat csapdájában, 1995)



Az egyik első számítógépes geek hősnő. Bullock épp a csúcson volt, és próbált is tisztességgel meglovagolni számos zsánert (akció, rom-kom, thriller). A hálózat csapdájában pedig ’95-ben szintén érdekes filmes téma volt, ma már (a többi hasonszőrű filmhez hasonlóan) inkább csak megmosolyogtató. Akkoriban még nagy szó volt, hogy számítógépről rendel magának az ember pizzát, és meghökkentő, hogy képernyőkímélőnek egy animált kandalló volt beállítva. Mindez azt hangsúlyozta akkoriban, hogy lassan mindenünket ez a temérdek byte irányítja majd. Bullock sem volt igazán hiteles mint otthonülő computerbuzi, hiszen akkoriban a férfiak többsége szívesen elkapta volna egy menetre...

8. Hugh Jackman (Kardhal, 2001)



Eddig csak szép embereket mutattunk be, és bizony Hugh Jackman Kardhal-figurája sem éppen az a tipikus, anyjával lakó, püffedt, szemüveges, info-zseni. Sőt, úgy néz ki, mintha most szalajtották volna a CoolSchool-ból. Aki ilyen menő, az minden bizonnyal csajozással tölthette eddigi éveit, és korántsem billentyűkoptatással, ám a Kardhal van annyira felszínes film, hogy minderre magasról tegyen, hiszen szép embereket kell mutatni a vásznon, mindegy, hogy éppen megmentik a világot, vagy csak pötyögnek egy pléhkaszni felett. Így tovább szaporodott az anti-autentikus geekek egyre szaporodó tábora.

7. Matthew Broderick (Háborús játékok, 1983)



Na, végre! Lassan, de biztosan haladunk a sztereotípia felé. Matthew Broderick temérdek lúzer-karaktert eljátszott már, bár e szösszenet korában a számítógépes szakértelem még menő dolognak számított. Így az ő figurája sem volt balfék. Simán beszólt a tanárnak, nem volt gondja a társadalmi beilleszkedéssel, ám remek elme volt, és nagyon szerette a számítógépes játékokat. Be is hatolt tudtán kívül egy szuperszámítógépbe, aki játékot kínált neki, ám kiderült, hogy nem csupán imitálták a nukleáris háború kirobbantását. 27 évvel ezelőtti óriásdobozok, hatalmas, villogó ledekkel teletűzdelt computerek, de szép idők is voltak azok...

6. Seth Green (Az olasz meló, 2002)



A tipikus geek. Olyan, amilyennek minden valamirevaló filmes csapatban lennie kell. Mindegy, hogy rabolnak vagy a rossz fiúkat üldözik, az agytröszt, a verőlegény és a robbantási szakértő mellett mindig szükség van egy számítógépes zsenire is, aki akár pillanatok alatt átveszi az irányítást egy város közlekedési lámpái felett. És arról se feledkezzünk meg, hogy a film egyik fő humorforrása is általában ez a fickó, aki jópofa poénokkal ellensúlyozza szerény külső adottságait, így annak ellenére is szerethető, és talán valahol laza is, hogy pici és csúf. Seth Green (vagyis a Napster) mindennek megfelelt, és - ahogy az szintén lenni szokott - a végén a jószívű geek elnyeri méltó jutalmát: pl. egy-két bombázót...

5. Noomi Rapace (A tetovált lány, 2009)



Listánk másik női tagja, bár ő Bullockkal szemben talán jobban megfelel a geek-kliséknek. Visszahúzódó, csöndes, magánakvaló, mindemellett pedig vérprofi. A tetovált lány az eddig felsorolt filmek közül a legszínvonalasabb, ám egy dolog ugyanúgy hiányzik belőle, mint az összes többi hacker és/vagy geek-filmből. Egyik sem részletezi a szakmai vonalat. Ez valahol érthető, mert iszonyatosan unalmas lenne programozás- és informatikai nyelvezetet hallgatni a filmekben, mégis nagyon érdekelne minket, hogy milyen módon lehet egy egyszerű otthoni laptoppal rácsatlakozni bárkinek a számítógépére? Lisbeth Salander (Rapace) ugyanis ebben spíler, és mi ezt elfogadjuk, akármi is a titka... 
 
4. Ving Rhames (Mission: Impossible, 1996) 



Rhames visszatérő computer-zseni figurája, Luther Stickell korántsem azért kapott negyedik helyet a listánkon, mert hiteles lenne. Csak rá kell nézni: kigyúrt, benga fickó, akiről a legkevésbé képzelnénk azt, hogy éjt nappallá téve böködi virsli ujjaival az apró billentyűket, és veszi lapáttenyerébe a piciny egeret. Azt meg pláne nem, hogy bármit is ért azokból a krikszkrakszokból, amik megjelennek a képernyőn. Ám talán épp bengasága adja báját is. Már az maga megér egy misét, ahogy mély, dörmögő hangjával mondja: „Máris kikapcsolom nektek a vezérlőrendszert.” Nem vesz részt az akcióban, csak ücsörög egy furgonban, és nagyokat alkot. Nem egy tipikus hacker, de mi szeretjük.
 
3. Kevin Smith (Die Hard 4.0 - Legdrágább az életed, 2007) 



Mindenképp dobogós helyet érdemelt Frederick ’Warlock’ Kaludis, azaz Kevin Smith, aki pontosan azt a típusú computer-geeket testesíti meg (a hangsúly a testesen van), akit mindig is elképzeltünk. Az anyjával él, bázisát a pincében rendezte be, amit ő irányítóközpontnak hív. Ő az a fajta agresszív kis szófosó hájpacni, aki egész nap hálóköntösben tesped a fotelben, pocakján chips-darabok, ám két gombnyomással kikapcsolja a város energiaellátását is, ha kell, hiszen az egész keleti part természetesen az ő gépére van rákötve. Méltó társa a filmben Justin Long hacker figurája is, ám Smith korántsem ennivaló Warlockja annyira megfelel az elképzeléseknek, hogy ezúttal a főszereplő fölé helyeztük. E kis bejátszás végén fel is tűnik... 
 
2. Alan Cumming (Aranyszem, 1995) 



1995-ben megújult a Bond-széria, a frissítés pedig új témákat követelt. Így került a képbe két zseniális programozó is, akik közül az egyik Bondnak is megvolt, ő a gyönyörű és épp ezért a szerepben kissé hiteltelen Izabella Scorupco. Másikuk az orosz geek, Borisz Grisenkó a skót Alan Cumming alakításában, aki a gonoszokat erősíti, és aki már sokkal inkább beleillik az ütnivaló számítógépkattant szerepkörbe. Ő a másik skatulya: a vékony, kócos, hawaii-inges, szemüveges, tudálékos gyík, idegesítő szokásokkal és tenyérbemászó, sunyi mosollyal. Pórul is jár rendesen, kap az arcába némi folyékony hidrogént. A gonosz geek dicstelen elmúlását a mellékelt bejátszásban követhetitek figyelemmel 03:34-től.
 
1. Keanu Reeves (Mátrix, 1999) 



A Mátrix talán a legnagyobb geek film, melyet valaha hátán hordott a filmes világ. Geekek írták és rendezték, geek a főszereplő és geek benne minden más férfi és nő. A Wachowski-fivérek egészen odáig merészkedtek, hogy egy hackert tegyenek meg kiválasztottnak és kvázi Istenségnek, aki magára öltve a számítógépes, irreális (álom)világ határok nélküli lehetőségeit, Isteni tulajdonságokkal ruházza fel magát, és része legyen annak a gépezetnek, melyet eddig csak külső szemlélőként irányított (legalábbis azt hittte). A Mátrix a számítógépőrültek himnusza, Neo (Keanu Reeves) pedig az ő messiásuk, aki még sokáig hivatkozási alap lesz számukra. Logout...

Echte
2010.11.11
|


Film premierek

Rontó Ralph

amerikai animációs film, 92 perc, 2012
Filmek a TV-ben
H
19
K
20
Sze
21
Cs
22
P
23
Szo
24
Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.