Apacsok

A hatvanas évek elejétől számos fiatal felnőtt kezdett a társadalomból pár hónapra kivonulva vidéken indiánoskodni – és mivel valamivel később a néhai Cseh Tamás is megalapította a maga törzsét, szerzőtársa, Bereményi Géza számára nyilván személyes ügy egy ilyen témát feldolgozni. Természetesen a titkosrendőrség a May Károly-regények rózsaszín vadromantikáját megélni próbáló társaságokat is megfigyelés alatt tartotta, egyes kulcsfiguráit beszervezte, és ez adja a tipikusan bereményis történet gerincét, amely érinti a hatalom, a karizmatikus vezetők és a megbocsátható árulás kérdését – így akár a Tanítványok folytatása is lehetne –, és amely a magyar filmet úgy 35 éve jellemző „nehéz”mondatokra épül.
 
Török Feri, aki a darab színpadi verzióját is rendezte, inkább stiláris jegyekkel járult hozzá a végeredményhez: hozta kedvenc színészeit, fiatalított az összképen és olyan közreműködőket szervezett be, mint a díszletekért felelős Stark Attila vagy Zságer Balázs, aki erősen a Jarmusch-féle Halott ember hangulatát idéző zenével szállt be. Bár a főszereplő a most is remek és több karaktert is hozó Csányi Sándor, a filmet Szervét Tibor viszi el a vállán a behízelgő tartótiszt szerepében, még úgy is, hogy maga a figura már rég klisének számít.