Férfit látok álmaidban

Legutóbbi filmjében, a katalán fővárosban játszódó Vicky Cristina Barcelonában – némi kitérő után – ismét kedvenc témájához nyúlt, s következő produkciójával is a megkezdett utat folytatja. A kérdés adott, a hangvétel hasonló, a különbség mindössze annyi, hogy a boldogságot kétségbeesetten kergető hősök sorsa ezúttal a London adta díszletek közt bonyolódik.
  
Mindentudó narrátor vezet be minket a szereplők életébe, s ad útmutatást egymáshoz fűződő viszonyaik értelmezéséhez. A cselekmény latin-amerikai szappanoperákat megszégyenítő csavarokkal rendeli egymáshoz az éppen kihűlő párkapcsolatokban tengődő hőseinket, de Woody Allen ismét megtesz mindent azért, hogy remekül szórakozzunk, és magunkra ismerve a hajszálpontosan kidolgozott karakterekben, újfent tanuljunk valamit a saját életünkről.
  
Talán felesleges lenne felsorolni, hogy ki kivel, ki kivel nem, és miért, ki kivel már nem, vagy még nem. Legyen elég annyi, hogy van itt korosodó feleségét szőke cicára cserélő, derékfájós aranyifjú, jól induló, majd kifulladó házasság, sebtében felbontott eljegyzés, és a sármos főnök által megkísértett, hűséges ara is. Mindez egy sor kiváló színész – Sir Anthony Hopkins, Gemma Jones, Naomi Watts, Antonio Banderas és Freida Pinto – előadásában. És a megnyugtató tény, hogy Woody még mindig érti a dolgát. Nagyon is.